Hírek
Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján díszelőadás keretében, október 25-én, a Kossuth téri sortűz évfordulóján pedig premieren mutatta be a Katona József Színház Schwajda György: Ballada a 301-es parcella bolondjáról című új, elsöprő erejű produkcióját.
A kereken harminc évvel ezelőtti rendszerváltó események és az 1956 előtti emlékezés jegyében készült előadás ritka élményként megvalósított magas színvonalon, sűrű drámaisággal szembesít mindannyiunkat a kéretlenül ránk erőltetett diktatúra elemi valóságával.
Vannak nagy pillanatok egy nemzet életében, melyekkel vagy képes és tud élni, vagy pedig akár a körülmények, akár saját restsége okán elszalasztja az azok által kínálkozó lehetőségeket. 1956 a mi nagy pillanatunk volt: egy olyan forradalom, amely sokkoló fordulatként lepte meg az akkori nagyhatalmakat és a kis országokat egyaránt. 1956 egy olyan forradalom volt, amely semmivel sem kisebb, és semmivel sem kevésbé egyedülálló, mint az 1789-es francia forradalom – csak mi, a franciákkal ellentétben nem tudjuk menedzselni magunkat, és még arra sem vagyunk büszkék, ami miatt a világ leemelt kalappal állt előttünk.
Le kell szögezni, hogy nem döntöttük meg a kommunizmust, mint politikai rendszert, mert a szovjetrendszer megdönthetetlen volt; romba döntöttük azonban a szovjetrendszer ideológiai jogosultságának látszatát Európában. S beszéljünk végre világosan: ha a bárkit és bármikor elárulni kész Egyesült Államok, meg Franciaország és Nagy-Britannia – mint a Szovjetunió álnok, tevőleges szövetségesei – nem dobnak oda minket Szuezért, a szabadságunkat is elnyertük volna. Legyünk tisztában vele, hogy 1956 egy páratlan világtörténelmi esemény volt, melyet csak a magyarok mertek megtenni, senki más a világon. Mikor még a jellemtelen – a reménytelenségben is harcoló magyarokat rádióikon keresztül bujtogató – amerikai szuperhatalom is csak megalázkodott a szovjetek előtt, a magyar diákok és munkások szembe mertek szállni a kommunista világbirodalommal. De nem politikai haszonlesésből, hanem a szabadságukért. Ebből eredt az a paranoia, amely aztán több mint harminc éven át dominálta a diktatúra viselkedését – és amely Schwajda darabjának is a magját adja.
Schwajda György: Ballada a 301-es parcella bolondjáról című drámája 1989-ben, az 1956-os forradalommal és az azt követő megtorlásokkal való szembenézés kezdetén játszódik, de az azt megelőző harminchárom évről szól. Nem más, mint a kommunista rendszer vegytiszta elemzése – az erős, de társadalmilag nem megalapozott rendszer paranoiáival, a diktatúra mindenhova eljutó, zsigerekig hatoló kíméletlenségével.
Tisztázás és tisztulás – ez volt 1989 beváltatlan ígérete, és ez a tisztázás és tisztulás hatja át, kíséri végig a Katona József Színház előadását is. A középpontban egy bolonddal, aki a 301-egy parcella sírjai között bóklászik, s akinek személyisében ott az elmúlt harminchárom év minden őrülete, a lélekig hatoló, az események sodrába kerülő embert megnyomorító diktatúra csontkemény alattomossága.
A Bolondot Kőszegi Ákos jeleníti meg – olyan brutálisan erős átéléssel és sugárzón szuggesztív erővel, hogy játékától szinte sűrű és perzselő lesz a levegő a színház nézőterén is. Kőszegi napjaink egyik kivételesen nagy színészegyénisége – akit nem is az utókor, de már pár éven belül is a múlt színészóriásaival fognak egy szinten emlegetni. Játéka nem játék, hanem vér komoly valóság, székbe döngölőn valósághűen megélt alakítás. Egyszerűen képtelenek vagyunk szabadulni hatása alól, magával ragadnak gesztusai - ha kell szánandón emberi, ha kell törékenyen esendő, ha kell naturálisan valóságos eszköztára. Ezt a figurát senki sem tudná jobban lehozni, mint Kőszegi Ákos. Minden mozdulata, minden hangsúlya, minden pillanata valósághűen megdöbbentő, felzaklató, és emlékezetes.
A másik főszerep a darabban a Bolond barátjáé – akit Hegedűs Zoltán parádés szerepformálásában látunk. Hegedűs tökéletes választás – méltó és egyenrangú partner kettejük külön drámájában. A Kőszegi által megformált szerencsétlen, alávetett, passzivitásba menekülő áldozattal ellentétes pólusként Hegedűsé a mindig mindenkin felülkerekedő hivatalos ember dinamikus, domináns karaktere. Tulajdonképpen egy személyben ő jeleníti meg a kisembereket megnyomorító, mindenhová elérő, bárkit tönkretevő diktatúrát. Nagyszerű játéka keretében láthatjuk, hogyan bicsaklik meg a fontos nagy hivatalos ember belső elkötelezettsége átall táplált izzó hit, és hogyan alakul át a páni félelem és a lehetetlen helyzet szülte agresszivitássá. Parádés, amit Kőszegi és Hegedűs ketten művelnek!
Kettejük mellett még a kisebb szerepekben is hozzájuk felérő, kiváló alakításokban látjuk Bognár Gyöngyvért, Csapó Virágot, Csombor Terézt, Danyi Juditot, Aradi Imrét, Koltai-Nagy Balázst és Sirkó Lászlót. A Bolond fejében megszülető árnyakat pedig Körtvélyessy Zsolt, Farkas Ádám, Váry Károly, Szabó Csaba, Nagy Péter János e.h., D. Varga Ádám e.h., Csitári Tamás, Kurucz Balázs és Szabó Dániel állítja színpadra szuggesztív képekben. A darabból mindenkit csak méltatni lehet, hiszen így együtt egy olyan erőteljes előadást hoztak létre, melyből akár már holnap filmet is lehetne forgatni.
De a produkció mögött persze ott a rendező: Cseke Péter személye – aki már sokszor bizonyította, hogy milyen jó vénája van a vígjátékokhoz – és most azt is megmutatja, hogy komoly drámában is milyen átütő erővel alkot. Sűrű, a témát remekül leképező kíméletlen atmoszférát teremt Szlávik István díszletével és jelmezeivel, Ákos kellő pillanatokban adagolt hatásos kísérőzenéjével.
Igazi nagy színház az, amit Cseke Péter és társulata létrehozott a Schwajda darabból: egy fél pillanatra sem engedi, hogy elkalandozzunk, át kell élnünk – sőt meg kell élnünk a szituációt, s aztán a konklúziót sem mondja ki helyettünk, nekünk kell magunkban megérlelnünk és kimondanunk. Olyan momentum ez az előadás a Kecskeméti Katona József Színház életében, mely valószínűleg számos díjat elhoz majd, és hasonlatosan a jó negyven évvel ezelőtti Gábor Miklós-éra némely legendás előadásához, évtizedek múltán is hivatkozási alap lehet. Nem egy könnyedén szórakoztató, széles tömegeket kikapcsoló esemény – ne is várjon senki ilyesmit, mert csalódni fog. Ez maga a drámai színház eszméjének minden szegmensében tökéletesen kivitelezett, legmagasabb szintű esszenciája. Egy ritka, egyszeri ünnep. Mestermű.
Komlós József JR
Vannak nagy pillanatok egy nemzet életében, melyekkel vagy képes és tud élni, vagy pedig akár a körülmények, akár saját restsége okán elszalasztja az azok által kínálkozó lehetőségeket. 1956 a mi nagy pillanatunk volt: egy olyan forradalom, amely sokkoló fordulatként lepte meg az akkori nagyhatalmakat és a kis országokat egyaránt. 1956 egy olyan forradalom volt, amely semmivel sem kisebb, és semmivel sem kevésbé egyedülálló, mint az 1789-es francia forradalom – csak mi, a franciákkal ellentétben nem tudjuk menedzselni magunkat, és még arra sem vagyunk büszkék, ami miatt a világ leemelt kalappal állt előttünk.
Le kell szögezni, hogy nem döntöttük meg a kommunizmust, mint politikai rendszert, mert a szovjetrendszer megdönthetetlen volt; romba döntöttük azonban a szovjetrendszer ideológiai jogosultságának látszatát Európában. S beszéljünk végre világosan: ha a bárkit és bármikor elárulni kész Egyesült Államok, meg Franciaország és Nagy-Britannia – mint a Szovjetunió álnok, tevőleges szövetségesei – nem dobnak oda minket Szuezért, a szabadságunkat is elnyertük volna. Legyünk tisztában vele, hogy 1956 egy páratlan világtörténelmi esemény volt, melyet csak a magyarok mertek megtenni, senki más a világon. Mikor még a jellemtelen – a reménytelenségben is harcoló magyarokat rádióikon keresztül bujtogató – amerikai szuperhatalom is csak megalázkodott a szovjetek előtt, a magyar diákok és munkások szembe mertek szállni a kommunista világbirodalommal. De nem politikai haszonlesésből, hanem a szabadságukért. Ebből eredt az a paranoia, amely aztán több mint harminc éven át dominálta a diktatúra viselkedését – és amely Schwajda darabjának is a magját adja.
Schwajda György: Ballada a 301-es parcella bolondjáról című drámája 1989-ben, az 1956-os forradalommal és az azt követő megtorlásokkal való szembenézés kezdetén játszódik, de az azt megelőző harminchárom évről szól. Nem más, mint a kommunista rendszer vegytiszta elemzése – az erős, de társadalmilag nem megalapozott rendszer paranoiáival, a diktatúra mindenhova eljutó, zsigerekig hatoló kíméletlenségével.
Tisztázás és tisztulás – ez volt 1989 beváltatlan ígérete, és ez a tisztázás és tisztulás hatja át, kíséri végig a Katona József Színház előadását is. A középpontban egy bolonddal, aki a 301-egy parcella sírjai között bóklászik, s akinek személyisében ott az elmúlt harminchárom év minden őrülete, a lélekig hatoló, az események sodrába kerülő embert megnyomorító diktatúra csontkemény alattomossága.
A Bolondot Kőszegi Ákos jeleníti meg – olyan brutálisan erős átéléssel és sugárzón szuggesztív erővel, hogy játékától szinte sűrű és perzselő lesz a levegő a színház nézőterén is. Kőszegi napjaink egyik kivételesen nagy színészegyénisége – akit nem is az utókor, de már pár éven belül is a múlt színészóriásaival fognak egy szinten emlegetni. Játéka nem játék, hanem vér komoly valóság, székbe döngölőn valósághűen megélt alakítás. Egyszerűen képtelenek vagyunk szabadulni hatása alól, magával ragadnak gesztusai - ha kell szánandón emberi, ha kell törékenyen esendő, ha kell naturálisan valóságos eszköztára. Ezt a figurát senki sem tudná jobban lehozni, mint Kőszegi Ákos. Minden mozdulata, minden hangsúlya, minden pillanata valósághűen megdöbbentő, felzaklató, és emlékezetes.
A másik főszerep a darabban a Bolond barátjáé – akit Hegedűs Zoltán parádés szerepformálásában látunk. Hegedűs tökéletes választás – méltó és egyenrangú partner kettejük külön drámájában. A Kőszegi által megformált szerencsétlen, alávetett, passzivitásba menekülő áldozattal ellentétes pólusként Hegedűsé a mindig mindenkin felülkerekedő hivatalos ember dinamikus, domináns karaktere. Tulajdonképpen egy személyben ő jeleníti meg a kisembereket megnyomorító, mindenhová elérő, bárkit tönkretevő diktatúrát. Nagyszerű játéka keretében láthatjuk, hogyan bicsaklik meg a fontos nagy hivatalos ember belső elkötelezettsége átall táplált izzó hit, és hogyan alakul át a páni félelem és a lehetetlen helyzet szülte agresszivitássá. Parádés, amit Kőszegi és Hegedűs ketten művelnek!
Kettejük mellett még a kisebb szerepekben is hozzájuk felérő, kiváló alakításokban látjuk Bognár Gyöngyvért, Csapó Virágot, Csombor Terézt, Danyi Juditot, Aradi Imrét, Koltai-Nagy Balázst és Sirkó Lászlót. A Bolond fejében megszülető árnyakat pedig Körtvélyessy Zsolt, Farkas Ádám, Váry Károly, Szabó Csaba, Nagy Péter János e.h., D. Varga Ádám e.h., Csitári Tamás, Kurucz Balázs és Szabó Dániel állítja színpadra szuggesztív képekben. A darabból mindenkit csak méltatni lehet, hiszen így együtt egy olyan erőteljes előadást hoztak létre, melyből akár már holnap filmet is lehetne forgatni.
De a produkció mögött persze ott a rendező: Cseke Péter személye – aki már sokszor bizonyította, hogy milyen jó vénája van a vígjátékokhoz – és most azt is megmutatja, hogy komoly drámában is milyen átütő erővel alkot. Sűrű, a témát remekül leképező kíméletlen atmoszférát teremt Szlávik István díszletével és jelmezeivel, Ákos kellő pillanatokban adagolt hatásos kísérőzenéjével.
Igazi nagy színház az, amit Cseke Péter és társulata létrehozott a Schwajda darabból: egy fél pillanatra sem engedi, hogy elkalandozzunk, át kell élnünk – sőt meg kell élnünk a szituációt, s aztán a konklúziót sem mondja ki helyettünk, nekünk kell magunkban megérlelnünk és kimondanunk. Olyan momentum ez az előadás a Kecskeméti Katona József Színház életében, mely valószínűleg számos díjat elhoz majd, és hasonlatosan a jó negyven évvel ezelőtti Gábor Miklós-éra némely legendás előadásához, évtizedek múltán is hivatkozási alap lehet. Nem egy könnyedén szórakoztató, széles tömegeket kikapcsoló esemény – ne is várjon senki ilyesmit, mert csalódni fog. Ez maga a drámai színház eszméjének minden szegmensében tökéletesen kivitelezett, legmagasabb szintű esszenciája. Egy ritka, egyszeri ünnep. Mestermű.
Komlós József JR
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.