A háromnapos találkozó végén a legjobb előadás díját az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója, a Néma lakodalom kapta. A legjobb rendezésért Mezei Kingát, a legjobb női alakításért Polyák Anitát, a legjobb férfi alakításért Harsányi Attilát díjazta a nemzetközi szakmai zsűri, különdíjban pedig a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház részesült.
Az eredmények azonban csak az egyik oldalát mutatják annak, ami három nap alatt Békéscsabán történt. A vendégtársulatok, alkotók, szakemberek és nézők jelenléte valódi fesztiválhangulatot teremtett a Jókai Színházban és körülötte. A megtelt nézőterek, a szakmai beszélgetések, az előadások után tovább folytatódó eszmecserék és a nyitónap szabadtéri eseményei azt jelezték, hogy a közönség nemcsak elfogadta, hanem kíváncsian és nyitottan fogadta az új kezdeményezést.
Magyarországról, Romániából, Szerbiából és Ukrajnából érkező színházi műhelyek találkoztak Békéscsabán. Egymástól távoli alkotói nyelvek, generációk és színházi hagyományok kerültek néhány napra egymás mellé. A fesztivál így már első alkalommal túllépett egy vendégjáték-sorozat keretein: a színház épülete három napra olyan közös térré vált, ahol társulatok, alkotók, szakemberek és nézők folyamatosan találkozhattak egymással.
A NEXUS egyben a Békéscsabai Jókai Színház új évadának nyitánya volt. Az első napon már kirajzolódott az a szélesebb kulturális közeg, amelybe a fesztivál a színházi programot helyezte.
Ilovszky Béla Játszótársak című kiállítása több mint fél évszázad magyar színházi emlékezetéből válogatott, a Békéscsabai Jókai Színház által kiadott Bárka irodalmi folyóirat programja a kortárs vajdasági irodalmat kapcsolta a fesztiválhoz. A színház előtti téren megtartott koncert egyszerre nyitotta meg az új évadot és a NEXUS-t. A közönség és a társulat közös ünnepe már ekkor megadta a következő három nap alaphangját.
A versenyprogram két egészen különböző színházi világgal indult. A Zentai Magyar Kamaraszínház Élőhomok című előadása Tolnai Ottó költői és Petrik Pál képzőművészeti univerzumából építkezett. Mezei Kinga rendezésében mozgás, zene, tárgyak és vizuális elemek alakítottak ki sajátos színpadi nyelvet. A produkció alkotói világát a szakmai zsűri is elismerte, Mezei Kinga a fesztivál végén a legjobb rendezés díját vehette át.
Az első estét a Nagyváradi Szigligeti Színház A revizor című előadása zárta. Gogol klasszikusa kortárs színházi nyelven, erőteljes groteszkkel és közvetlen energiával szólalt meg. Már az első két versenyprodukció megmutatta, hogy a NEXUS nem egységes esztétikai irányt kíván képviselni, hanem éppen a különböző színházi gondolkodásmódok egymás mellé helyezésében keresi saját karakterét.
A második nap a személyes történetektől a közösségi traumákig több oldalról közelített az identitás, a túlélés és az egyéni döntések kérdéseihez. A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház két monodrámája, a Kialakul és a Szakadás személyes nézőpontból építkezett, más-más hangon vizsgálva önmagunk újrarendezésének lehetőségét.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Az öngyilkos című produkciója sajátos beregszászi színházi nyelven találta meg az utat a békéscsabai nézőkhöz. A humor és a groteszk mögött egyre erőteljesebben jelent meg az élethez való ragaszkodás, a szabadság és a közösségi kényszer kérdése.
Az ukrajnai társulat jelenléte és a produkció mai áthallásai különös súlyt adtak az előadásnak. Polyák Anita alakítását a zsűri a fesztivál legjobb női alakításának díjával ismerte el.

A napot az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója, a Néma lakodalom ősbemutatója zárta. A megtörtént történetből kiinduló előadás egy falusi lakodalom világából indul, amelybe Sztálin halálhírével váratlanul betör a hatalom. Az elrendelt gyász az ünneplés szabadságát is felszámolja, a groteszk alaphelyzet pedig fokozatosan az alkalmazkodás, az ellenállás és a személyes döntés drámájává válik.
A produkció fesztiválon betöltött szerepe azért is különleges volt, mert nem vendégjátékként érkezett Békéscsabára. Az Aradi Kamaraszínház és a Jókai Színház együttműködésében született, vagyis már maga is annak a határokon átnyúló kapcsolatrendszernek a konkrét eredménye, amelyre a NEXUS hosszabb távon építeni kíván. A nemzetközi zsűri a Néma lakodalmat választotta a legjobb előadásnak.
A zárónap különleges színészi vállalása Harsányi Attilához kapcsolódott. Az Aradi Kamaraszínház művésze egyetlen nap alatt három, Tapasztó Ernő rendezte monodrámában lépett színpadra. A Sex, drugs, gods & rock’n’roll, a Rudolf Hess tízparancsolata és a Kean, a színész három eltérő világot, hangot és színészi feladatot jelentett. A teljesítményt a zsűri a legjobb férfi alakítás díjával ismerte el.
Az előadások azonban nem értek véget a tapsrenddel. A fesztivál napjai szakmai beszélgetésekkel indultak, amelyeken az előző esti produkciók alkotói, a közönség és a szakma együtt gondolhatta tovább a látottakat. Ezek a fórumok idővel a NEXUS egyik lényegi elemévé váltak. Nemcsak előadások kerültek egymás mellé, hanem azok a módszerek, tapasztalatok és színházi gondolkodásmódok is, amelyekből megszülettek.
A versenyprogramot Alexandru Grecu rendező, a Moldovai Nemzeti Színház igazgatója, Balog József színész, a THEALTER Nemzetközi Színházi Fesztivál alapítója, valamint Kozma András dramaturg, műfordító értékelte. A legjobb előadásként a Néma lakodalmat, legjobb rendezőként Mezei Kingát, legjobb női alakításként Polyák Anitát, legjobb férfi alakításként Harsányi Attilát díjazták. A zsűri különdíját a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház kapta.

A három nap egyik meghatározó tapasztalata a békéscsabai közönség jelenléte volt. Nemcsak a nézőterek teltek meg, hanem érzékelhető volt az érdeklődés olyan produkciók iránt is, amelyek formanyelvükkel vagy témájukkal eltértek a megszokott repertoárszínházi kínálattól. Már a nyitónapon erre reagált Alexandru Grecu is, amikor a szabadtéri koncert közönségét látva úgy fogalmazott: „Itt van a világ legjobb közönsége.”
A fesztiválhangulat ugyanakkor nemcsak a nézőszámból fakadt. Néhány napra sok különböző színházi közösség volt egyszerre jelen ugyanazon a helyen. Társulatok találkoztak más társulatokkal, alkotók ültek be egymás előadásaira, a beszélgetések pedig a hivatalos programokon túl is folytatódtak. Ettől vált a NEXUS valóban fesztivállá, és nem egyszerűen egymást követő vendégjátékokká.
Mindez Békéscsaba kulturális életében is új helyzetet teremtett. A város három napra négy ország színházi alkotóinak adott közös helyet, miközben a közönség olyan előadásokkal és alkotói szemléletekkel találkozhatott, amelyek ritkábban jutnak el a térségbe. Egy első alkalommal megrendezett fesztivál esetében talán éppen ez az egyik legfontosabb eredmény: érzékelhetővé vált, hogy egy ilyen találkozónak helye és közönsége lehet Békéscsabán.
A NEXUS elnevezése kapcsolatot, összeköttetést jelent, és a három nap végére ez több lett egy fesztiválnévnél. Kirajzolódott egy olyan határ menti színházi kapcsolatrendszer lehetősége, amely Békéscsaba földrajzi helyzetéből előnyt formálhat. Arad, Temesvár, Nagyvárad, Zenta, Beregszász és Békéscsaba nem pusztán pontok egy térképen: közöttük koprodukciók, vendégjátékok, szakmai párbeszédek és hosszabb távú együttműködések jöhetnek létre.

Ebben rejlik az első NEXUS egyik legfontosabb perspektívája. Ha a három nap alatt létrejött kapcsolatok tovább épülnek, a fesztivál hatása nem ér véget Békéscsaba határainál. Olyan regionális színházi háló egyik találkozási pontjává válhat a város, amely több ország magyar és közép-európai színházi műhelyeit kapcsolja össze.
Az első NEXUS ehhez már adott valami kézzelfoghatót: telt nézőtereket, új koprodukciót, díjazott előadásokat, szakmai vitákat és három napon át tartó, valódi fesztiválhangulatot. A kapcsolat létrejött. A következő kérdés már az, hogyan épül tovább.