(...) Mert ebben az Őze Áron rendezte Centiről centire című darabban minden romantikusan könnyed, rózsaszínközelinek tűnő humorcunamiban – amely a dramaturgiai színpadra szabás (Karácsony Ágnes) igen jól sikerült példája itt, hisz a Jóbarátok típusú humorbombák egyszerre robbantanak szét mindent és vonnak együvé minket – a lehető legjobban álcázott, leginkább sebezhető valónk kerül a totális reflektorfénybe. Oda, ahová mostanság aztán biztos, hogy a legkevésbé kívánnánk azt kitenni.

Humorral, szarkasztikusra, néha bombasztikusra szabottan nagyot szólni akarón, ám a legintelligensebben önironikus humorral haladunk észrevétlenül egyre mélyebbre itt. Centiről centire oda és addig, ahol már a fegyvertelenül védtelen önmagunk van.

A teljes írás eléréséhez kattintson IDE >>>