Nézze csak meg Budapestet éjjel, aluljáróérzés, újlipótvárosi szűkös utcák, budai zegzugok, galambok, tele van az nótával-zenével, sétahajó lágyan ring a Dunán, egy régi nótát hoz Budáról át a szél, ez a mi városunk. Kicsit szmogos, kicsit piszkos, de nincs még egy ilyen szép város. És benne a budapesti ember, akiről azt mondják, vannak köztük budaiak, és vannak, akik budaiak szeretnének lenni. Vagy fordítva: Budára kirándulni jár az ember, de hogy lehet ott lakni? Szeretjük ezt a várost színéről és fonákjáról, mert olyan, mint maga az élet: sosem tudni, melyik sarkon túl mi vár ránk.

A Budapestről szóló slágerek ismerői ebből a bekezdésből könnyedén összeállíthatják azoknak a daloknak a listáját, amelyek elhangzanak az előadásban. Zenei anyagát tekintve Zerkovitz Bélától az Akkezdet Phiaiig egy évszázadot ölel fel produkció, a dalok között elhangzó szövegek azonban napjainkból Nádasdy Ádámtól és Erdős Virágtól, párbeszédek többek között Pereszlényi Erika gyűjtéseiből, Maros András könyveiből, a 100 szóban Budapest pályamunkáiból származnak.

Az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban szeptember 30-án mutatja be Budapest, Te! című előadását, ennek felvezetéseképp készültek a videók. A produkció zenés városnézés és vallomás Budapesthez, ezért nem turisztikai fókuszú imázsfilm volt a cél. Azt szerettük volna megmutatni, van közünk Budapesthez, ez a mi városunk, ezért a videók olyan helyeket mutatnak be, amelyekhez az alkotókat személyes élmények, emlékek fűzik.

A rendező, Pelsőczy Réka a Budapest, Te! előadás koncepciójáról így fogalmazott: „Az utcán, villamoson, játszótéren, kávézókban hallott párbeszédeket szerettem volna ütköztetni a régi nagy Budapest-dalokkal, hogy kiderüljön, milyen esendőek vagyunk – magyarázza, és hozzáteszi, ezekből a talált szövegekből az is kiderül, hol tart ma a nyelv, és micsoda különbség van napi zötykölődéseink kommentálása és a dalszövegek között. – A régi dalok megmutatják mindazt a csodát, ami körülöttünk van, az épületeket, azok hangulatát, a vágyott Budapestet, a maiak pedig azt sűrítik, amiben élünk, a mi Budapestünk ízeit, színeit, illatait.”

Ennek megfelelően a két-négy perces videók is a kontraszt jegyében készültek, azok az egyes helyszíneken, szabad téren forgatott interjúkból és előadásrészletekből állnak. Az előadás alkotóit és közreműködőit látjuk civilben, nem színházi közegben, ezáltal személyes közelségbe kerülhetnek velük a nézők, a művészek mikrotörténeteire élményeire, emlékeire pedig az előadás zenés és prózai részletei reflektálnak.

A videók Buda és Pest sokféle arcát mutatják be. Pelsőczy Réka rendező a Várkert Bazárhoz visz, Zöldi Gergely dramaturg a budai vár virágzó cseresznyefáiról mesél. Bodor Johanna koreográfus a Gellért téren idézi fel azt, milyen volt először Magyarországon filmezni, Radnay Csilla a gyerekkorára emlékszik vissza a Feneketlen-tónál. Kovács Henrietta rendezőasszisztens arról beszél, milyen közösségi tér a Városmajor, Orlai Tibor producer a Jurányi Ház fontosságát mutatja be.

A videókból kiderül, hogy a járvány alatt Gombó Viola színművész és Kálmán Eszter rendezőasszisztens számára is központi hely volt a Margitsziget. A szigetet Wagner-Puskás Péter zenei vezető videójából is láthatjuk, de egy egész más perspektívából, a Duna-partról.

Péter Kata a Belvárost érintő személyes emlékeit osztja meg, és megtudhatjuk tőle, hogyan változott az elmúlt évtizedekben az ő szemszögén keresztül a Fővám tér. Az előadás legfiatalabb közreműködői a VI. és a VIII. kerületbe visznek: Börcsök Olivér a Rózsa utcába, Rohonyi Barnabás pedig a Vas utcába, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elé.

A város központi magját Takács Zalánnal hagyjuk el, aki az életében fontos szerepet játszó Orczy kertet mutatja be. Nagy Dániel Viktor színművésszel jutunk a legmesszebbre, aki a Pestszentlőrinc és Pestszentimre határán levő Péterhalmi erdőben árulja el, miért választotta ezt a centrumtól földrajzilag távoli helyszínt.