"Vizuálisan gazdag, látványos filmes munkáidhoz képet mekkora kihívás egy zárt ajtók mögötti, szövegközpontú kamaradrámát színre vinni, minimális térben, minimális eszközökkel?

Épp ez az izgalmas benne, az emberi tartalmak, a két ember közötti feszültség, a sorsuk, a múltjuk összefonódása, ami nagy törést szenved. Közel másfél órás intenzív beszélgetés zajlik kettejük között hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Az érzelmek végtelen széles skálán mozognak, egyes pillanatokban felidézik a múltat, a közös emlékeket, és van, amikor egymás fejéhez vágják a sérelmeket. Mélyre mennek, kitárulkoznak, közben komoly indulatok korbácsolódnak fel. Nyolcvan perc lüktetés zajlik a színpadon, amit nagyon finomra kell hangolni, hogy természetes, feszült maradjon. Az én kvázi karmesteri feladatom, hogy végigvezessem a színészeket ezen a rögös úton."

A teljes interjú eléréséhez kattintson IDE >>>