Az emberi erkölcs nem áll biztos lábakon – interjú Herendi Gáborral
Szentgyörgyi Rita interjúja A Díj rendezőjével közelgő bemutatónk kapcsán. Köszönjük!
"Vizuálisan gazdag, látványos filmes munkáidhoz képet mekkora kihívás egy zárt ajtók mögötti, szövegközpontú kamaradrámát színre vinni, minimális térben, minimális eszközökkel?
Épp ez az izgalmas benne, az emberi tartalmak, a két ember közötti feszültség, a sorsuk, a múltjuk összefonódása, ami nagy törést szenved. Közel másfél órás intenzív beszélgetés zajlik kettejük között hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Az érzelmek végtelen széles skálán mozognak, egyes pillanatokban felidézik a múltat, a közös emlékeket, és van, amikor egymás fejéhez vágják a sérelmeket. Mélyre mennek, kitárulkoznak, közben komoly indulatok korbácsolódnak fel. Nyolcvan perc lüktetés zajlik a színpadon, amit nagyon finomra kell hangolni, hogy természetes, feszült maradjon. Az én kvázi karmesteri feladatom, hogy végigvezessem a színészeket ezen a rögös úton."
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
