Ha valaki az üzleti élet egyik legsikeresebb szereplője, gazdag, befolyásos, és látszólag mindene megvan, akkor kevesek fejében fordul meg, hogy esetleg nem boldog. Jens, az olajmágnás azonban egyáltalán nem az. Egy ideösszeomlás után elmenekül a világ elől, méghozzá egy kis eldugott vendégházba valamelyik norvég fjord festői vidékére és csendes magányába. Így indul Tasnádi István kamarakomédiája, a Norvégminta. 

Amikor mindenünk megvan, de valami mégis hiányzik

„Jens karaktere egy nagyon jómódú társadalom legtetején lévő embernek az elmagányosodását mutatja be” – mondja Kovács Lehel az általa alakított olajmágnásról, arról az emberről, akinek az élete kívülről tökéletesnek látszik. „Elmenekül a világ elől egy csendes kis vendégházba, ahol összetalálkozik Ottmarral, a gondnokkal, aki egy sokkal puritánabb, természetközelibb életet él. Két teljesen különböző világ ér össze, és ebből születik valami különleges, sok humorral, zenével, és egy kis szerelmi szállal fűszerezve.”

A csendes humor és a belső változások

A darab azt boncolgatja, hogyan élhetjük tovább az életünket, amikor látszólag mindenünk megvan, csak épp a leglényegesebb hiányzik. Mindezt pedig nem zajos események és sok-sok történés közepette teszi, Tasnádi István ugyanis egy egészen más utat választott ehhez. „Ez nem az a történet, ahol minden percben valami óriási dolog történik. Inkább olyan, mint amikor az ember figyel: mint egy ornitológus, aki szemléli a természet csodáit. A változás nem mindig harsány, néha csendes és észrevétlen, de attól még pokolian mély tud lenni. Ezt a színdarab nagyon jó humorral mutatja be, és a feladatunk az, hogy ezt igazán játékossá tudjuk tenni.” 

Az előadást átszövi a humor, ám nem a klasszikus, harsány fajtából. „A Norvégminta nem olyan térdcsapkodós, viccekkel telipakolt, kiszámítható óramű, mint mondjuk egy Ray Cooney-darab. Nagyra tartom azt is, de ettől függetlenül a szívemhez közelebb áll az a humor, ami titokzatosabb. Amiben van hely a nézőnek gondolkodni és érezni.”

Az élet egy mágnes

A Norvégminta középpontjában két teljesen különböző sors találkozása áll. De vajon lehetséges-e a valóságban, hogy két ennyire más világ tényleg közeledjen egymás felé? 

„Az élet egy mágnes, a különböző pólusok vonzzák egymást. Ha másért nem, akkor azért, hogy megértsük a másikat. Egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez a párbeszéd működik: ahol egy kőszínházi ember le tud ülni egy függetlennel, és beszélhetünk arról a világról, amelyben élünk” – emelte ki Kovács Lehel. 

Ez a gondolat húzódik a darab mélyebb rétegeiben. A társadalmi különbségek mögött lassan kirajzolódik valami közös: egymás megértésének igénye.

Scherer Péter és a humor ritmusa

A Norvégminta rendezőjének, Scherer Péternek a munkamódszerében ott rejlik az ízig-vérig színész. Éppen ez a titka az általa színpadra állított darabok sikerének. 

„Pepe egy pazar színész. Ami igazán zavarba ejtő és lenyűgöző benne, hogy milyen könnyedén és technikailag felkészülten tud működővé tenni egy szöveget. Rendezőként pedig a játékkedv a legnagyobb ereje, ez a darab is ebből táplálkozik. Ő az egyik legjobb humorú színházi alkotó Magyarországon. Olyan gyorsan vág az agya, hogy öröm figyelni. Ezt a játékkedvet szeretnénk átadni a nézőknek ezzel az előadással.”

Társulatok találkozása

A Norvégminta koprodukció a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a Nézőművészeti Kft. között, ez a találkozás pedig Kovács Lehel szerint külön értéket ad az előadásnak. „Amikor két társulat nyelve találkozik, az mindig üdítő. A független szférát így támogatni, közös produkciót létrehozni, szerintem nagyszerű kezdeményezés. A Nézőművészeti Kft. ráadásul tényleg nézőbarát, és a kecskeméti színház is ezt az irányt képviseli.”