Száz év, ugyanaz az asztal, más történelmi idők, más arcok, mégis ismerős mondatok és visszatérő gesztusok. Örömök és tragédiák, szerelmek és küzdelmek keretezik a Száz karácsony történetét. Szabó Borbála darabja egyszerre szívmelengető, feszültségekkel és titkokkal teli. A Száz karácsony a szerző családjának történetét, egy teljes évszázadot ölel fel a magyar történelem lenyomataival együtt.

A darabban minden színművész több karaktert alakít. Eltűnnek az élet rengetegében, majd megjelennek valaki más bőrébe bújva. Fazakas Géza alakításaiban saját családja története, a székely identitás, az átélt történelmi fordulópontok, a diktatúra lenyomata is jelen van: saját sorsa szövi át azokat a férfialakokat, akiket a színpadon megformál. 

Tudom, hogy mit jelent a család és a becsület

A darabban elsőként Koncz Ármin szerepében lép színpadra. A patikát vezető családfő egyszerre jelent intellektuális és erkölcsi támaszt. „Koncz Ármin különösen közel áll hozzám, mert székely ember. Magam is mind a mai napig az vagyok gondolkodásban és habitusban is. Nagyon erős a székely tudatom, pontosan tudom, hogy mit jelent a család, a becsület, és az, ha a legidősebb kimond valamit” – emelte ki a színművész. 

Bár Koncz Ármin karaktere testhezálló szerep volt Fazakas Géza számára, de kellett rajta fogásokat keresni. A patikus alakja egyszerre hordoz szelídséget és erőt. „Abban az időben, amikor a darab kezdődik, az 1920-as években, az emberek sokszor műveltebbek, olvasottabbak voltak, mint ma. Közben pedig ott volt bennük a székely virtus. Ez a kettősség – a szellemi nyitottság és a mélyen gyökerező identitás – különösen izgalmas feszültséget teremt a színpadon.” 

Amikor Fazakas Géza a patikust alakítja, nemcsak egy figurát formál meg. „Tulajdonképpen apámat játszom. A hanghordozását, az érvelését, a szenvedélyét látom viszont ebben a karakterben.”

Fazakas Géza szerint Szabó Borbála darabjához egy nagyon erős rendezői elképzelésre volt szükség, Kovács Lehel pedig pontosan tudta, hogy mit szeretne látni a színpadon. „Meglepően termékeny az ötlettára, aminek segítségével közelebb kerültünk a darab egészéhez. Borzasztóan bonyolult a Száz karácsony struktúrája, de ezt Lehel nagyon jól átlátta.”

A félelem a mindennapok része volt a diktatúrában

Ahogyan lepereg a száz év, szereplők búcsúznak, és új emberek érkeznek a család életébe. Koncz Ármin után Szabó Mártonként tér vissza a történetbe Fazakas Géza, és a főhős, Koncz Klára nagy szerelmét alakítja. „Szabó Márton egy tehetséges, szegénységből kitörni akaró értelmiségi ember, aki hisz egy eszmében, és ez a hit lassan felemészti. Egy megkeseredett emberré válik, aki lehetett volna bármi. Okos, értelmes, de betegesen hisz a kommunizmus eszméiben az utolsó pillanatig.”

Ez a szerep különösen erős szálakat mozgat meg Fazakas Gézában. A diktatúra nem könyvekben olvasott történelem számára, hanem kamaszkori tapasztalat. „18 éves voltam, amikor véget ért Európa legdurvább diktatúrája. Ceausescu rendszerében nőttem fel, tehát én pontosan tudom, hogy milyen volt abban a légkörben élni. A félelem alapélmény volt. Sose tudtuk, ki a besúgó, hogy mit szabad mondani, és mit nem. Akkoriban járt hozzánk Magyari Lajos költő. Egy tömbházban laktunk, és mindig este 10-kor érkezett meg hozzánk. Elég hangosan beszélt a lakásban, ezért a szüleim rárakták a vonalas telefonra a párnát, nehogy azon keresztül lehallgassanak bennünket. Szavalt az új kötetéből, aminek az első verse a kommunizmusról szólt, a cenzúra pedig kihúzott belőle sorokat. Nagyon szerettük őt, de anyámék szemében mindig ott láttam a rettegést, amikor ott volt nálunk Magyari Lajos.”

Az egész családot mélyen érintette a diktatúra. „Édesanyám azért nem lehetett orvos, mert a nagypapámra ráragasztották a kulák bélyeget. Ez az egész életünkre hatással volt. Szabó Márton pont az ellentétem, az ő karakterét megformálva egy olyan embert kell alakítanom, aki a legbelsőbb meggyőződéseimmel is szembemegy.”

Fazakas Géza harmadik karaktere egy kisgyerek, a darab végén a kis Marciként látjuk viszont, aki egy meglehetősen nagy port kavart viszonyból született meg. Persze erre a kapcsolatra is fény derül, mint sok más családi titokra.

A színművész elárulta, számára ez a darab nagyon jó tükröt tart arról, hogy száz év alatt mennyi minden történik – és közben mennyire megváltozunk, vagy épp mennyire nem. „Úgy érzem, a világ ma gyorsabban alakul át, mint valaha. Az elmúlt tíz év több változást hozott, mint az a száz esztendő, amit a darab felölel. Ez az elképesztő gyorsulás pedig már ott vibrál a Száz karácsony rétegei között is.”