Álomnyaralásnak indult, de végül agyoncsapta őket az áram a jakuzziban
Sümegi Noémi beszámolója Mákfagyi című ősbemutatónkról az Index oldalán. Köszönjük!
(...) nemcsak az derül ki, hogy a mákfagyi a legfinomabb a világon, hanem hogy milyen jó, ha az ember mellé sodródik valaki, aki elfogadja, meghallgatja, biztatja, néha persze piszkálja és ugratja, de mindenképpen továbblendíti az életében. Ha kiderül, miért retteg valaki a sztróktól, vagy az anyjától, vagy az elköteleződéstől, hogy miért érzi magát a halál angyalának, hogy kit miért és hogyan csúfoltak gyerekkorában, vagy miért gondoljuk azt, hogy egy gyerekkori rossz döntés vagy sérelem kell hogy meghatározza az életünket ma is.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.