Hírek
Mindenki sikít a hullámvasúton, zeng a sördal, szól a sramli és a valcer – a müncheni Oktoberfesten. Mindenki szállni, mulatni, felejteni akar. Ahogy az este éjszakába vált, a szerelmesek elveszítik egymást, a piti bűnözők, élveteg milliomosok és széplelkű torzszülöttek részeg forgatagában. Ödön von Horváth sírnivalóan gyönyörű balladája aktuálisabb, mint valaha.
Mindenki sikít a hullámvasúton, zeng a sördal, szól a sramli és a valcer – a müncheni Oktoberfesten. Mindenki szállni, mulatni, felejteni akar. Az 1929-es gazdasági világválság milliók egzisztenciáját sodorta veszélybe, ki tudja, mit hoz a holnap. Kasimir éppen elvesztette a munkáját, Karoline pedig mintha túlságosan is sokfele nézelődne a vásárban. Ahogy az este éjszakába vált, a szerelmesek elveszítik egymást, a piti bűnözők, élveteg milliomosok és széplelkű torzszülöttek részeg forgatagában...
Ödön von Horváth osztrák-magyar író 1901-ben született Fiume-ben és 75 éve, 1938-ban halt meg Edmund Josef von Horváth néven, melyet magyarul, Ödön von Horváthként használt. Származása nagyon foglalkoztatta. “Van bennem valami magyar, horvát, német és cseh. Ez nem sok, ha arra gondolunk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában kétszáz nemzetiség volt.” – nyilatkozta. Műveiben szétrombolta a dráma szigorú kereteit és képek laza kapcsolatával helyettesítette. A kilenc képből álló, 1932-ben írt Kasimir és Karoline népszínjátékának a "ballada, teli csöndes szomorúsággal, humorral enyhítve" alcímet adta.
„Ödön von Horváth nagyon speciális, sűrített, ugyanakkor hézagos világot teremtett. Érezhetően szabad ember volt: a saját feje után ment. Nem akart kapcsolódni senkihez, semmilyen irányzatba nem állt be. Egy vékony mezsgyén haladnak az írásai: se nem abszurdak, se nem kisrealisták, kicsit szürrealisták. Szóval sajátos megközelítésük van, és komoly feladat eldönteni, hogy merre indulunk el vele.” – nyilatkozta a darab rendezője. „Számomra nagyon érdekes helyzet, amikor pontosan tudjuk, hogy valamit csak egy hajszállal kellene másképp csinálnunk ahhoz, hogy jó legyen nekünk, mégis képtelenek vagyunk úgy lépni. Vajon miért nem tudunk ellenállni a csábítóknak? De hiába látjuk magunkat kívülről ezekben a helyzetekben, mégsem cselekszünk helyesen. Ettől aztán a darab azt meséli el, hogyan engedjük el a boldogság lehetőségét.” – teszi hozzá Alföldi Róbert.
Rendező:Alföldi Róbert
Díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter.
Szereolők: Stohl András, Bata Éva, Papp János, Cserna Antal, Varju Kálmán, Pálfi Kata, Szabó Simon, Borbás Gabi, Gats Éva, Szalay Olimpia és Endrédy Gábor
-
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia