Cseppet sem volt könnyű, nagyon sok különleges feladatot tartogatott, sok energiát felemésztett, de egy nagyon szép díjjal zárult Fazakas Géza számára az évad. A színművész vehette át ugyanis a legjobb férfi epizodistának járó elismerést az „Együtt a művészetért!” Díjátadó Gálán. Fazakas Géza elárulta, meglepte, hogy az ő nevét rejtette a boríték, de nagyon örült az elismerésnek. A nézők szavazatai alapján odaítélt díj mindig különösen értékes számára, hiszen közvetlen visszacsatolást jelent a közönségtől. 

A színművész ugyan nem vesz részt aktívan a város életben – ahogy ő fogalmaz, teljesen kint él a természetben, a tanyavilágban –, mégis érezhető, hogy a közönség figyel rá. „Ha nagyon ritkán bemegyek egy üzletbe, előfordul, hogy kedvesen megállítanak és szólnak pár jó szót. Ez mindig jólesik. De ritkán fordulok meg ilyen helyeken, mert nem nagyon szeretem a plázák és a nagyáruházak zsúfoltságát.”

A természetközeli életmód Fazakas Géza gondolkodásmódját is meghatározza. A színművész szerint az embernek az eredendő közege nem a civilizáció, hanem a természet. „A mai világ technikai fejlődése sokszor elidegenít attól, amiről az élet igazán szól. Egyre nehezebben tudok lépést tartani bizonyos digitális változásokkal, és úgy érzem, az ember lényege valahol útközben elveszett. Ezért is keresem a nyugalmat, az egyszerűséget a természetben, és onnan merítek erőt a színházi feladataimhoz is.”

A mögöttünk álló évadban Fazakas Géza számos műfajban színpadra lépett. A Ma este megbukunk című komédia volt az első előadása. „Ennek a darabnak az angol humor a mozgatórugója, és a közönség nagyon szerette ezt az előadást. Hozzám ugyan közelebb áll a jellemkomikum, de ennek ellenére különleges élmény volt, hiszen estéről estére felhőtlen kikapcsolódást nyújtottunk a nézőknek.”

Egészen más energiákat kívánt a Sylvia próbafolyamata. Ezt a darabot Eszenyi Enikő rendezésében láthatta a közönség. „Nagyon intenzív munka volt, hatalmas koncentrációt és energiát igényelt, de megérte. Nagyon jó volt a közös munka Eszenyi Enikővel. Oda kellett tenni magunkat felkészültségben és lendületben egyaránt. A közönség is nagyon szerette ezt az előadást, és mi magunk is nagy örömmel játszottuk” – tette hozzá Fazakas Géza, akit szeptemberben ismét láthat majd a közönség ebben a darabban, ugyanis a Sylviát még néhány alkalommal műsorra tűzte a teátrum. 

A Kék csodatorta című mesejátékban több karaktert is alakított a színművész, így gyorsan kellett egyik szereplő jelmezéből a másikba bújnia. „Nagyon szép előadás lett, fantáziadús díszlettel és jelmezekkel. Amikor először rámadták a folyton csokit és cukorkát nassoló Nagy Döhe termetes jelmezét, nem hittem el, hogy ez valóban működhet a színpadon, de végül minden darabja telitalálatnak bizonyult. Nagyon szellemes, látványos előadás született, amit nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is nagyon szerettek.”

Ebben az évadban hosszú idő után újra láthatta a közönség Fazakas Gézát musicalben is. A trón című előadásban Cillei Ulrik szerepét bízta rá a rendező, Szente Vajk. „Harminc év után először léptem színpadra musicalben. Amikor frissen végeztem, akkor játszottam a Dzsungel könyvében és a Vértestvérekben. Majd Szegeden, a Padlás című musicalben Révészt alakítottam, amivel nagy sikerem volt. Most pedig jött A trón. Őszintén szólva tartottam tőle, de beleálltam a feladatba, és végül öröm volt megélni, hogy a közönség felállva ünnepelt bennünket.”

Az évad végén egy új előadás, a Száz karácsony próbafolyamata is elkezdődött, amivel már az őszre készült a társulat. „Az egy nagyon kemény munka volt, nagyon sok mindent megmozgatott bennem. Olyan volt, mint amikor az ember futja az utolsó száz métert, és az utolsó négy méteren még meg kell halni. De tudom, hogy megérte. nagyon jó szerepem van benne! Nagyon várom, hogy játszhassuk!” – hangsúlyozta a színművész, akit a Száz karácsony mellett ősszel a Lili bárónő című operettben és egy Kleist darabban, a Bosszúban is láthat majd a közönség. 

A színház mellett Fazakas Géza életében fontos szerepet tölt be a futás is, tíz kilométereket tesz meg kétnaponta. „Ez kell az agyamnak és a lelkemnek is. A mostani évad utolsó hónapjában azonban ezt ki kellett hagynom, és ennek hiányát fizikailag is megéreztem.” Az évad végére azonban mégis sikerült eljutni a célig, és a közönség szeretete visszaigazolta mindazt az energiát, amit Fazakas Géza ebbe az évadba fektetett.