Konfár Eriket nagyon sokan a televízió képernyőjéről ismerik, hiszen olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint a Keresztanyu, a Drága örökösök vagy a Pokoli rokonok. Azt azonban kevesebben tudják róla, hogy kecskeméti gyökerekkel rendelkezik, és most örömmel tér vissza a hírös városba. 

Eriknek sokáig meg sem fordult a fejében, hogy színész legyen, egyáltalán nem erre a pályára készült. “Két testvérem van, egy bátyám és egy nővérem. A bátyám kint dolgozott Londonban szakácsként, és mivel én is nagyon szeretek főzni, szakács akartam lenni. Nem tanultam jól, nem voltam mindenből jeles az iskolában, és nem akartam továbbtanulni. Édesanyám – aki orosz származású, és mindig ragaszkodott a katonás rendhez – kitartott amellett, hogy folytassam a tanulást” – idézte fel az érettségi előtti dilemmát Erik.

A Katona József Gimnázium színjátszó műhelyében örömmel bontogatta szárnyait, ezért úgy gondolta, megpróbál ilyen irányba elindulni. „Csupán egyetlen egy lehetőséget jelöltem be, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ahová szerencsére elsőre fölvettek. Zsótér Sándor és Börcsök Enikő osztályába kerültem” – mesélt az indulásról Erik, és elárulta azt is, hogy Orbán Edit, a gimnázium drámaműhelyének motorja nagyon boldog volt, hogy felvették tanítványát. „Kecskemét ebből a szempontból is nagyon erős város, szinte minden évben felvesznek legalább egy embert a budapesti vagy a kaposvári egyetemre. Ez jól mutatja, hogy itt milyen színvonalas drámaoktatás folyik.”

Erik ötödéves egyetemistaként Zsótér Sándornak köszönhetően játszott először a kecskeméti teátrum színpadán. Amikor kiderült, hogy osztályfőnöke a hírös városban rendez, ő odaállt elé, és megkérte, hogy ha lehet, adjon neki is egy szerepet a darabban. „Így kerültem bele a Baal című előadásba. Szerencsére Cseke Péter direktor úgy gondolta, hogy lenne számomra itt még egy lehetőség. Ez pedig Az ügynök halála volt, amit Porogi Dorka rendezett. Nagyon jó élmény volt mindkét darab, és a társulatból mindenkivel megtaláltam a hangot” – emlékezett vissza az első kecskeméti szerepeire.

A gyakorlatát Erik Kecskemét mellett a budapesti Radnóti Színházban és Veszprémben töltötte. A szíve ugyan visszahúzta szülővárosába, mert nagyon jól érezte magát az itteni társulatban, de az élet úgy hozta, hogy Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője szerződést kínált neki. Az ott töltött időszakban a legizgalmasabb feladat számára egy Dosztojevszkij-darab volt, méghozzá az Ördögök, amit Béres Attila rendezett. 

Az elmúlt évek során azért megfordult többször is Kecskeméten, a Gasztroszínház előadásaiban. Úgy véli, hogy Sárosi Gábor egy nagyon jó csapatot hozott össze. A Gasztroszínház vezetője érdekes darabokkal, izgalmas projektekkel áll elő időről időre, amikhez Erik örömmel csatlakozik. 

A kecskeméti teátrum színpadára a Gyere haza, Mikkamakka! című előadással tér vissza. „Ez egy nagyon hálás feladat, szeretek mesét játszani. Nagyon jó érzés látni a gyerekek örömét, ők a leghálásabb és egyben a legőszintébb közönség is. A darabban Nagy Zoárdot alakítom, aki nem más, mint egy lépegető fenyőfa, aki mindig elvágyik a helyéről. Lázár Ervin története a Négyszögletű Kerek Erdőben játszódik, ahol összegyűlt egy szedett-vedett kis csapat, akik a periférián kívül rekedtek. Nagy Zoárd különlegessége, hogy bár tud sétálni, látott világot, de mindig hazavágyik ebbe a kis fura közegbe. Az mindenképpen közös bennünk, hogy én is szívesen mennék világot látni. Azonban annak ellenére, hogy édesanyám hét nyelven beszél, egy igazi nyelvzseni, ebben én nem vagyok jó.”

Erik életébe a Gyere haza, Mikkamakka! próbáival párhuzamosan érkezett meg a legizgalmasabb szerep, ami nem más, mint az apaság. Kisfiuk májusban született meg. „Nagyon szép időszak kezdődött el az életünkben. Nagyon jó hazamenni a próbák után most már Kecskeméten, a saját otthonunkba, a feleségemhez és a kisfiamhoz. De pont útba esik a szülői ház is, úgyhogy gyakran beugrom az édesanyámhoz egy kávéra.”

A büszke apuka életében a főzés szeretete továbbra is megmaradt, gyakran a próbák előtt elkészíti a családnak az ebédet. „Ma reggel lecsót főztem és rántott pontyot készítettem hozzá. Ha már a kisfiunk úgyis korán ébresztett bennünket, akkor gyorsan összedobtam az ebédet. A főzés engem nagyon kikapcsol” – tette hozzá az ifjú apuka, aki szeptemberben már a Négyszögletű Kerek Erdőben mesél majd a gyerekeknek bátorságról, barátságról és szeretetről.