A színész, akinek a táskájánál csak a szíve nagyobb
Sümegi Noémi összefoglalója Schneider Zoltán és Csáki Judit beszélgetéséről.
Schneider Zoltán jelenleg a Radnóti Színházban, a Rózsavölgyi Szalonban, a Spinozában és a Pinceszínházban látható. Ha este játszik, akkor előtte átolvassa a szöveget – az ennek kulisszatitkait firtató kérdésre csak ennyit mond: „Közben eszem, szól a tévé, nem gyújtok füstölőt, nem ülök lótuszülésben.” A szövegeket viszonylag gyorsan megtanulja, és olyan biztosan tudja, hogy a súgó is csak tanácstalanul megvonta a vállát, amikor egyszer segélykérően ránézett.
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
