Varga Bence írása Mákfagyi című bemutatónkról a Fidelio oldalán jelent meg. Köszönjük!
Miért lesz valakiből optimista vagy épp pesszimista? Mint kiderül, valójában egyik fél sem tökéletesen boldog attól, amilyen emberré vált. Mindketten súlyos terheket cipelnek a vállukon. Egyikük mindig valaki mást hibáztat, a másik saját magát. Egyre intimebbé váló beszélgetéseik attól lesznek igazán emberiek, hogy a két karakter látszólag tökéletesen átlát egymáson, pontosan értik, a másik miben téved, mikor hazudik önmagának, mikor leplezi el félelmeit egy felvett vagy tanult viselkedési mintával. Ám amikor saját magukkal kellene szembenézniük, ugyanerre már képtelenek. Előbb meg kell bízniuk egymásban, hogy megbízhassanak saját magukban.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
