A Díj című bemutatónkról a Színházat nekünk portál is beszámolt. Köszönjük!
Hálás helyzet az, amikor olyan színházi előadás születik, ami már azelőtt felsorakoztat a megtekintése mellett három érvet, hogy bármi közelebbit tudnánk a történetről. A Rózsavölgyi Szalon előadásait eleve megkülönböztetett figyelemmel kísérem, mert csodálnivaló igényességgel választanak darabokat, melyek bemutatását aztán zajos siker övezi. A szerző Cyril Gely bizonyított már a Szalon színpadán: a Diplomácia című előadás ma is látható ugyanitt. A Díj esetében igazi kuriózum a rendező személye is: Herendi Gábort eddig a filmvilágból ismertem. És még egy személyes benyomás, ami szintén a Szalonhoz kötődik: látható itt egy másik darab, melynek a súlyossága, mondanivalója, és főként a felelősség kérdésének vizsgálata kapcsán bennem erős rokonságot mutat A Díj előadással, ez pedig a Gyerekek. Ritkán fordul elő velem, hogy egy szinopszist elolvasva pontos képet tudok festeni magamnak egy előadás jellegéről, hangulatáról és világáról, ezúttal sikerült. Kiss Mari egyébként mindkét darabban játszik, felejthetetlen alakítást nyújtva.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Kétszáz éve Percy B. Shelley és felesége, Mary a baráttal, Lord Bayronnal írósdit játszottak. Mary 19 évesen így írta meg az ikonikussá vált Frankenstein regényt. Sok átdolgozás lett, hiszen a közönség szeret borzongani. Itt csak a 16 éven felül. Garai Judit és Hegymegi Máté új változata ma lényegében látványszínház.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
