Műfajokon átívelő szerelmi történet, amit a valóság ihletett
Klasszikus opera és kortárs balett egy színpadon? A Kecskemét City Balett ismét varázslatra készül, ezúttal a Traviatát viszi színre. A táncszínházi előadás bemutatója december 7-én lesz a Katona József Színház nagyszínpadán.
– Verdi operáját Dumas: A kaméliás hölgy című regénye ihlette. Mi fogta meg igazán benne? – kérdeztük Barta Dórát, a produkció rendezőjét és koreográfusát, egyben az ötéves KCB vezetőjét.
– A döntésképesség ereje volt talán a vezérmotívum. Az ember életében vannak olyan helyzetek, amikor valami nagyról kell döntenie, és ettől teljesen „beborul”, az inverz oldalát mutatja. Komoly erő kell meghozni a végső döntést, és kevés bátorság. Dumas regényének főhősnője luxus és pazar világban él, mégis képes elengedni a kényelmet, fényűzést. Nem csupán a szerelmet választja, hanem egy egészen más lelki, érzelmi oldalra áll, egyben súlyos áldozatot vállal.
– Ráadásul nem is egyszer…
– Valóban, újabb sorsfordító döntést kell meghoznia. Ezzel ad esélyt egy másik ember boldogságának. Ez maga a dráma, egy extrém erős pillanat, aminek a miértjeit nem is olyan egyszerű megérteni, szavakkal megfogalmazni.
– A Traviata próbafolyamata hivatalosan november elején kezdődött. A rendezőnek mikor indult az alkotói folyamat?
– Lényegében már azelőtt, hogy megszületett a döntés: a Traviata lesz a következő évad táncszínházi előadása. A folyamat legelején végiggondoltam, mi lesz az, amiben nagyon tudok majd hinni, ami számomra múzsája lesz az előadásnak. A nyár folyamán mélyültem el igazán a témában, és minden kötelezettség nélkül hagytam, hogy szabadon köthessem a gondolati szálakat, amelyek szövetéből később elkezdek majd alkotni.
– Mi vagy ki lett a múzsa, ami a leginkább inspirálta?
– Verdi zenéje. Ez nem volt nehéz, hisz már egy-két ária beindította a fantáziámat. Operával ritkán dolgozom, de mindig magával ragad az énekhang nemes csodálata. Vannak olyan zenék, amikben megszületik az énekhang melletti tánc teljes értéke. A Traviata ilyen.
– Kortárszene is lesz az előadásban. Miért?
– Segít abban, hogy az előadás ne szimplán kövesse az opera cselekményét, hanem lehetőség nyíljon az érzelmek és érzetek kibontására. Bizonyos evidenciák elengedésével finomabban, plasztikusabban működhet az előadás. Ez a szerkesztés volt az, ami miatt hozzányúltunk az eredeti opera zenei anyagához. Másrészt, a táncszínházban nincs szó, a szereplőink nem kimondják, amit éreznek, hanem eltáncolják. Ehhez pedig idő kell. Muszáj megteremteni minden érzelmi átlényegülésnek az adott idejét. Ebben segít egy finom, atmoszférikus zene, ami támogatja, de nem vezérli a táncosokat.
– Kik voltak alkotótársai a Traviata színpadra vitelében?
– Mátravölgyi Ákos díszlet- és jelmeztervező, aki jól viseli azt, hogy rendezőként hajlamos vagyok hamar kitalálni, milyen legyen egy darab látványvilága. Ez őt nem blokkolja, hanem folyamatosan hozzátesz, gazdagítja az én markáns elképzeléseimet, esetleg elemeiben is megváltoztatja azokat. Ezzel együtt képes megvalósítani azt a víziót, amit képi formában már jó előre elképzeltem. Katonka Zoltán alkotótársként végig ott volt a próbafolyamatban, és ezúttal szereplőként is jelen lesz a színpadon. Ahogy minden táncszínházi előadásunk, a Traviata plasztikus, fényből szőtt szövetét is ő álmodta meg. Kalotás Csaba szerezte azt az atmoszférikus zenét, ami kiegészíti Verdi operazenéjét a produkcióban.
– A kaméliás hölgy című regényt 170 éve adták ki, a Traviata ősbemutatóját 165 éve tartották. Mitől hallhatatlan ez a fordulatos szerelmi történet?
– A regényből készült színdarabot a maga idejében sokat játszották, Verdi operája mindmáig igen közkedvelt, az operaszínházak repertoárjában rendre megtalálható. Tudjuk, hogy Dumas-t egy létező, általa ismert hölgy inspirálta a regény megírására. Valami nagyon eredeti, a való világból eredő impulzus ihlette meg. A regényből színdarab készült, amit látott Verdi, majd írt belőle egy gyönyörű operát. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a Traviata zenéje a táncművészet nyelvére is átfordítható. Számomra izgalmasak ezek a műfaji áthallások.
Popovics Zsuzsanna
– A döntésképesség ereje volt talán a vezérmotívum. Az ember életében vannak olyan helyzetek, amikor valami nagyról kell döntenie, és ettől teljesen „beborul”, az inverz oldalát mutatja. Komoly erő kell meghozni a végső döntést, és kevés bátorság. Dumas regényének főhősnője luxus és pazar világban él, mégis képes elengedni a kényelmet, fényűzést. Nem csupán a szerelmet választja, hanem egy egészen más lelki, érzelmi oldalra áll, egyben súlyos áldozatot vállal.
– Ráadásul nem is egyszer…
– Valóban, újabb sorsfordító döntést kell meghoznia. Ezzel ad esélyt egy másik ember boldogságának. Ez maga a dráma, egy extrém erős pillanat, aminek a miértjeit nem is olyan egyszerű megérteni, szavakkal megfogalmazni.
– A Traviata próbafolyamata hivatalosan november elején kezdődött. A rendezőnek mikor indult az alkotói folyamat?
– Lényegében már azelőtt, hogy megszületett a döntés: a Traviata lesz a következő évad táncszínházi előadása. A folyamat legelején végiggondoltam, mi lesz az, amiben nagyon tudok majd hinni, ami számomra múzsája lesz az előadásnak. A nyár folyamán mélyültem el igazán a témában, és minden kötelezettség nélkül hagytam, hogy szabadon köthessem a gondolati szálakat, amelyek szövetéből később elkezdek majd alkotni.
– Mi vagy ki lett a múzsa, ami a leginkább inspirálta?
– Verdi zenéje. Ez nem volt nehéz, hisz már egy-két ária beindította a fantáziámat. Operával ritkán dolgozom, de mindig magával ragad az énekhang nemes csodálata. Vannak olyan zenék, amikben megszületik az énekhang melletti tánc teljes értéke. A Traviata ilyen.
– Kortárszene is lesz az előadásban. Miért?
– Segít abban, hogy az előadás ne szimplán kövesse az opera cselekményét, hanem lehetőség nyíljon az érzelmek és érzetek kibontására. Bizonyos evidenciák elengedésével finomabban, plasztikusabban működhet az előadás. Ez a szerkesztés volt az, ami miatt hozzányúltunk az eredeti opera zenei anyagához. Másrészt, a táncszínházban nincs szó, a szereplőink nem kimondják, amit éreznek, hanem eltáncolják. Ehhez pedig idő kell. Muszáj megteremteni minden érzelmi átlényegülésnek az adott idejét. Ebben segít egy finom, atmoszférikus zene, ami támogatja, de nem vezérli a táncosokat.
– Kik voltak alkotótársai a Traviata színpadra vitelében?
– Mátravölgyi Ákos díszlet- és jelmeztervező, aki jól viseli azt, hogy rendezőként hajlamos vagyok hamar kitalálni, milyen legyen egy darab látványvilága. Ez őt nem blokkolja, hanem folyamatosan hozzátesz, gazdagítja az én markáns elképzeléseimet, esetleg elemeiben is megváltoztatja azokat. Ezzel együtt képes megvalósítani azt a víziót, amit képi formában már jó előre elképzeltem. Katonka Zoltán alkotótársként végig ott volt a próbafolyamatban, és ezúttal szereplőként is jelen lesz a színpadon. Ahogy minden táncszínházi előadásunk, a Traviata plasztikus, fényből szőtt szövetét is ő álmodta meg. Kalotás Csaba szerezte azt az atmoszférikus zenét, ami kiegészíti Verdi operazenéjét a produkcióban.
– A kaméliás hölgy című regényt 170 éve adták ki, a Traviata ősbemutatóját 165 éve tartották. Mitől hallhatatlan ez a fordulatos szerelmi történet?
– A regényből készült színdarabot a maga idejében sokat játszották, Verdi operája mindmáig igen közkedvelt, az operaszínházak repertoárjában rendre megtalálható. Tudjuk, hogy Dumas-t egy létező, általa ismert hölgy inspirálta a regény megírására. Valami nagyon eredeti, a való világból eredő impulzus ihlette meg. A regényből színdarab készült, amit látott Verdi, majd írt belőle egy gyönyörű operát. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a Traviata zenéje a táncművészet nyelvére is átfordítható. Számomra izgalmasak ezek a műfaji áthallások.
Popovics Zsuzsanna