Az Elviszlek magammal kamerái előtt kivételesen mégis megnyílt, és mesélt szénbányász édesapjáról, a felesége iránt érzett rajongásáról, halálközeli élményéről és szakmai élete legszörnyűbb tavaszáról is, amikor eljött a TV2-től.

Tvrtko elárulta D. Tóth Krisztának, hogy édesapja miatt csúfolták az iskolában, mert szénbányászként megült a szemében a szénpor, ezért olyan volt, mintha festette volna. A férfi azzal vigasztalta fiát, hogy ha nem lennének szénbányászok, senki nem tudna a szobában melegedni. A kamaszkor nehéz pillanatait is segített átvészelni fiának:

„Apukám, aki egy szénbányász volt, és nem egy agyoniskolázott ember, de a legbölcsebb, akivel valaha találkoztam. Egyetlen mondatával mindig helyre tudott tenni. Sosem felejtem el, életem első nagy szerelme, Beáta elhagyott, bementem a gyerekszobába, leültem az ágyra, elkezdtem hangosan sírni, zokogni, hogy hát én soha többet nem leszek szerelmes. És bejött az apám, mert nem bírta elviselni, hogy az ő gyereke zokog, és egy mondatával helyre tett: jegyezd meg fiam, a szerelemhez két ember kell. Három sok, egy meg kevés.”

Vujity Tvrtko arról is beszélt, hogyan vált kedvenc női kosárlabdázója első számú rajongójából férjévé – a jegygyűrű megismerkedésük után 24 órával már rákerült Zsolnay Gyöngyi ujjára. Érzékletes anekdotákkal mesélte el DTK kocsijában, hogy egy élsportoló, majd szakedző férjeként és három, a sportért rajongó fiúgyerek apukájaként a magánéletük szinte csak a kosárlabdáról szól.

D. Tóth Kriszta rákérdezett arra a bizonyos tavaszra is, amikor Tvrtko 17 év után távozott a TV2-től, és amit a riporter élete legszörnyűbb márciusaként említ egyik könyvében. A tévériporter akkor annyira mélyponton volt, hogy az Egyesült Államokba menekült két nagyobb fiával, miközben a felesége a legkisebbel Angliában vállalt edzői munkát. De azóta már kicsit másképp gondol vissza erre az időszakra:

„Aki ahogy elhagy egy tévét, pártot, szervezetet, az nagyon illik, hogy utána jól odamond. Akkor ti voltatok a mocskok, a szemetek, a köcsögök, satöbbi. Én erre soha nem vetemednék. Akármi is történt, nyilván valamiféle kialakult véleményem van, én mindig egyetlen egy mondattal le tudom rendezni: nekem gyönyörű volt az a tizenhét év a TV2-nél, és nagyon sok sikert kívánok, különösen sok sikert kívánok azoknak, akik az én nevem mellé odabiggyesztették, hogy kirúgták. … Az, hogy a saját gyerekemet elveszik, az, hogy a TV2 Naplója úgy szűnik meg, hogy én azt méltatlannak tartom, magam miatt is méltatlannak gondoltam, a műsor miatt is méltatlannak gondoltam. De nem mennék tovább abban, hogy személyesen megnevezzem, hogy ő volt a gonosz vagy ő volt a gonosz. Az eset viszont segített abban, hogy el tudjak távolodni a magyar politikától.”

DTK kérdésére, hogy ha a TV2 újra elindítaná a Naplót, és felkérnék főszerkesztő-műsorvezetőnek, akkor mit tenne, ezt felelte: „Azt mondanám, hogy nem, de nem azért, mert sértettség van bennem, hanem azért, mert van egy Heti Napló Sváby Andrással az ATV-n. Ez a tévé nekem lehetőséget adott, és én egy hálás ember vagyok, nekem ez fontosabb, mint a kivagyiság.”

Vujity Tvrtko az Elviszlek magammal legújabb epizódjában mesél arról is, hogy milyen volt szinte gyerekként belesodródni abba, amit ma már délszláv háborúnak nevezünk.