Írások
S most új szerepkörre is készül, Carmen és Rosina után szívesen énekelné Adalgisa és Jane Seymour szerepét.
Mezzót jobb énekelni vagy inkább altot?
– Ez a darabtól és a partnerektől is függ. Attól, hogy a hangok hogyan passzolnak egymáshoz. Az oratórikus művekben élesebb a határvonal, mert azokban ritkábbak a mezzo szerepek. Nekem, mint énekesnek, ismernem kell a korlátaimat, tudni, mi az, amit még vállalhatok. Fontos, hogy az ember kiművelje a mélyebb regisztereket is, hogy kiegyenlítetten szóljon ott is a hangja. Egyébként mezzoszoprán vagyok, de sötétebb színű hanggal, ezért vannak alt szerepek, amelyeket el tudok énekelni.
Alt vagy mezzo szerepből énekel többet?
– Ez változó, hiszen ha ezt a szezont nézzük, akkor ősszel előfordult, hogy az egyik este altként léptem fel egy oratóriumban, s aztán néhány nappal később már mezzoszoprán szerepet énekeltem az Operában. Ott főképp ebben a hangfajban foglalkoztatnak, korábban sok nadrágszerepet kaptam, de ma már nem szívesen bújnék apródok bőrébe. Inkább a Bellini-, Donizetti-darabokkal szeretnék többet foglalkozni, ezekben a művekben ugyanis jócskán akadnak nekem való szerepek. Ezeket az igazi női alakokat - Adalgisát, Jane Seymourt - örömmel kelteném életre. A Carment is nagyon élvezem, s bár hangilag nem vagyok az az ideál, akit a magyar publikum megszokott, sokaknak tetszett az általam megformált, líraibb figura.
Rosinaként is nagyon szép kritikákat kapott… S bevallom, nem is gondoltam, hogy szeret ilyen önfeledten komédiázni…
– A civil életben higgadt, zárkózott karakter vagyok, a színpadon azonban kinyílok. Ebben a MÜPA produkcióban külön élményt jelentett, hogy zömmel olasz énekesek voltak a partnerek, s velük a recitatívók is azonnal élni kezdtek. Néha sajnálom, hogy nincsen egységes magyar iskola, mindenki úgy énekel, ahogy tud, és nagyon ritkán jut arra idő, hogy teljesen, minden apró részletében kidolgozzuk a szerepeket, s az éneklés apró finomságait. Amikor Philadelphiában Hamupipőkét énekeltem vagy Németországban Carment, akkor több mint egy hónapon keresztül csak és kizárólag az adott darabbal foglalkoztunk. Nagyon élvezem azt a kettőséget, amit az oratórium és az opera színpad különbözősége jelent. Persze, mindkét műfaj visszahat egymásra, s azért is örülök a sok koncertfelkérésnek, mert az ember hangját Bach vagy Mozart tartja a legjobban karban.
Korán eldöntötte, hogy operaénekes lesz?
– Egyáltalán nem akartam az lenni. Pécsett születtem, s jártunk néha operaelőadásokra, de sokkal gyakrabban hallgattunk hangversenyeket. Koncerténekesnek készültem, minden nyáron mesterkurzuson vettem részt Walter Moore-nál, s ezeken a foglalkozásokon ismerkedtem meg a szegedi főiskolásokkal, akik átcsaltak a saját tanszakukra. Ott aztán a Vaszy Operastúdióban már én is szerepeltem. De még akkor sem készültem operaénekesnek… Aztán a Zeneakadémián, Bende Zsolt növendékeként, már szinte minden este a dalszínházban ültem. Így hamar elcsábultam… Majd következett a Nemzetközi Barokk Énekverseny, ahol Szántó Andival az első helyen végeztünk.
Már főiskolásként elérte azt, ami sokak álma, az operai tagságot…
– Igen, nagy meglepetést keltett, hogy Ütő Endre többünknek státuszt adott, miközben még a diplománkat se vettük át. De ez sem jelentette azt, hogy az ember minden vágya beteljesedik, hiszen majd húsz évig voltam Mercedes, míg most, idén válhattam Carmenné. De a változatosságra valóban nem panaszkodhatom. Ősszel Budapesten és Pécsett Örzsét énekeltem, a decembert pedig premierrel kezdtem, hiszen Humperdinck Jancsi és Juliskájában az Anyát alakítom.
Az operai feladatai mellett pedig rendszeresen koncertezik, s ugyancsak szerepel időről időre dalesteken is.
– Amikor csak lehetőségem van rá! Nemrég Rossini és Orbán Stabat Materében is énekeltem, s egy különleges Bach-oratóriumban léptem pódiumra. Önálló dalesttel szintén számos városban, több produkcióban szerepeltem. A dalokkal sok, izgalmas munka akad, néhány perc alatt kell felépíteni egy komplett drámát. Sosem tudtam egyébként csak egyik vagy másik műfajra tenni a voksomat, mert mindegyik nagyon érdekel. Sőt, be kell valljam, különösen izgat a musicaléneklés is.
Azért nem kell teljesen nélkülöznie azt sem, hiszen a West Side Storyban, az Erkel Színházban Anitát alakította…
– És nagyon élveztem! Abban a produkcióban azt éreztem, hogy a helyemen vagyok, talán ezt az irányt is választhattam volna… Jó, hogy ennyiféle stílusban kipróbálhattam magam, és bízom benne, hogy még jó néhány évig énekelhetek.
Ezért meg is tesz mindent, hiszen mesterével, Hamari Júliával rendszeresen dolgozik ma is.
Fontos a kontroll, és szeretem ezeket a skype-on tartott órákat, hiszen Ő Stuttgartban él. Számít a véleménye, s magam ugyancsak kritikus vagyok a saját produkcióimmal.
– A képzésből sosem elég, hiszen nüansznyi dolgokon múlik, hogy az ember hogyan énekel.
Hogyan telnek most az ünnepek, ebben az időszakban is pódiumra lép?
– Lassan már hagyománnyá válik, hogy Vasadon, annak a kis falunak a templomában, ahol a négy fiunkkal lakunk, adventi koncertet adok, így történt ez idén is. A jövő évet pedig szintén koncerttel kezdem, hiszen január elsején, az Erkel Színházban Beethoven IX. szimfóniájában énekelek, majd Sopronban, január 16-án Brahms-dalokat adok elő a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.
Bár pécsi születésű, azért Sopronhoz is fűzik rokoni szálak… S ezeknek a kötelékeknek a különleges nevéhez is közük van.
– Nagyon sokféle nemzetiséget sorolhatok fel az őseim között, a szudéta német apai ágtól örököltem a Schwartzot, a Megyesi pedig a Sopron környéki Fertőmegyesről (ma Mörbisch) való. Ükapám, dédapám is azon a vidéken élt. Aztán a felmenőimet az orvosi egyetem vonzotta Pécsre, ahol a sváb dédmamával teljesedett ki a család. A famíliánkban azért magyar szálak is akadnak, a szentgotthárdi születésű nagymamám leánykori nevén Sövegjártó, de felvidéki vonalat is találni a rokonságban. Jó érzés, hogy az ember sokfelé hazajárhat énekelni…