Írások
A 2017/18-as évad második felében nagyrészt München és Budapest között oszlanak meg az elfoglaltságai. Melyik előadást várja leginkább, és miért?
– Mivel a külföldi színházak előbb terveznek, mint az otthoniak, nekem már 2015-ben volt
aláírt szerződésem Münchenben. Sajnos idén úgy alakult, hogy a tervezettekkel ellentétben
ütközik a müncheni Gärtnerplatztheater évada a magyarországi elfoglaltságaimmal, így ez
utóbbiakat le kellett mondanom. Nem tudom, mikor jutok haza legközelebb, hiányzik is az
otthon. Nagyon remélem, hogy a következő évad szerencsésebben alakul, hogy tudjak
otthon is énekelni. Az évad előadásai közül talán a Jancsi és Juliskát (Hänsel und Gretel)
várom leginkább - ezt németül adjuk elő Németországban - de az összes leendő
szerepemben találok nagyon szép kihívásokat, mindegyiket más miatt várom. Pamina
szerepe A varázsfuvolában, Baronin Freimann A vadorzóban, Stuart Mária egyaránt nagyon
érdekel.
Eddigi pályája során melyik rendezésből tanult legtöbbet?
– Sokat tanultam Kovalik Balázstól, életem eddigi legfelkészültebb rendezője, aki mindig tudja, hogy pontosan mikor mi történik; mindig van koncepció az elképzelései mögött, és nagyon valós érzelmi indokok és okok mentén rendez. Nagyon tetszik, hogy mindig mélyre ás a dolgokban, és nem felszínes. Persze azt sem bánom, amikor egy rendező nem rögtön az elején felkészült - ha nagyon szereti és tehetséggel rendezi végig a darabot, közben jön rá ötletekre, és fedezi fel a művet. Ezt is nagyon szeretem, és tudom értékelni. Amit nem tudok elviselni, ha a rendező felkészületlen, és nem is érdekli a darab; illetve a saját világát és ideológiáját húzza rá a műre, amiben nem biztos, hogy benne van az, amit ő elképzel. Szerintem úgy helyes, ha az ember hű marad adott esetben egy drámához vagy a zeneszerző elképzeléseihez. Herbert Föttinger osztrák származású kamaraszínésztől, aki rendező is egyben, szintén sokat tanulhattam. Nagyon szerettem vele dolgozni, mert színészként kezelt bennünket. Ugyanígy Olivier Tambositól, aki imádja az operaénekeseket minden kis hibájukkal együtt. Dolgoztam koreográfusokkal is, közülük Anne Teresa De Keersmaeker inspirált leginkább. Igen sokat jelentett, hogy a maga valójában fogadta el a személyiségemet a színpadon, és a Così fan tutte párizsi előadása alatt végig támogatott és sokra becsült. Ez azért is volt különösen megtisztelő, mert Keersmaeker a 20. és 21. század egyik legfontosabb táncművésze, az a fajta, aki bátran valami újat mer üzenni, ami igen provokatív és elementáris erővel hat.
Van olyan szerepe, amit különösen szeret? Mi jelenti a fő nehézséget a megformálásában?
– Most éppen Gretel szerepét szeretem a legjobban, mert azzal dolgozom. Eleve picit
gyerekes természetű ember vagyok, ezért is nagy élvezet ezt a kislányt játszani a színpadon. A fő nehézsége a darabnak, hogy ez a mézeskalács-házikós, boszorkányos
történet borzalmas eseményeket szimbolizál. Nagyon nehéz volt néha így próbálni, mivel
felnőttem, pontosan tudom miről szól a darab, milyen kiszolgáltatott és milyen veszélynek
van kitéve sok gyermek, és ezek az érzelmek, hogy miért nem lehet mindenkinek boldog és
teljes gyermekkora, megviseltek. De sokat segített a történet feloldása, a happy end és a
csodálatos zene.
Említette máshol, hogy szeret gyerekeknek énekelni - mi ad jó érzést egy ilyen
előadásban?
– Gyerekeknek énekelni olyan, mintha rocksztárok lennénk, és olyan örömmel fogadnak egy
Jancsi és Juliskát, hogy összedől a ház. Őszinték, és ezt szeretem a leginkább, hogy mindig
azt mondják, amit gondolnak.
Hogyan telnek a mindennapjai?
– Próbanapon felkelek 9-kor, reggeli után bemegyek a színházba, a szerep szerint
beénekelek, ha kell; délután megebédelek, hazamegyek. Elég intenzíven próbálok, ami
fárasztó, ezért pihenek, majd az este újra a színházé.
Sajnos hazaviszem a munkát, mertrengeteget gondolok arra, hogy a szereplő min mehet keresztül; hogy mit tudok felajánlani a rendezőnek egy-egy érdekes jelenetindítással, illetve, hogy miért úgy indítom az adott jelenetet. Tulajdonképpen megrendezem magamban, hogy adhassak valamit a rendezőnek, amivel dolgozni tud. A rendezők legtöbbször szeretik, ha az ember ötleteket ad, és hoz magával valamit, ezért sokszor gondolkodom ezen. Gyakorolni is sokat szoktam.
Amikor előadásom van, akkor próbálok keveset beszélni, sokat aludni, illetve csak olyan
dolgokkal foglalkozom, amik teljesen kikapcsolnak. Ha több szabadnapom van, akkor rögtön
hazamegyek a barátomhoz, a szintén énekes Bakonyi Marcellhez, akivel sokat beszélek
online - reggel, délután és este, elalvás előtt is. Mostanában a szabadnapjaimon is szerepet
tanulok, mert mindig jön valami új, és ha nem készülök föl, nem tudom úgy megvalósítani az elképzeléseimet, ahogy szeretném. Szabadidőmben szeretek olvasni, és inspiráló
énekeseket hallgatni. Ha adódik rá lehetőség, online sakkozunk Marcival, beszélgetek és
múzeumba járok a barátaimmal.