Írások
Szép sorozat…
– Nem így terveztem. Az volt az elképzelésem, hogy hagyományteremtő szándékkal elindítom az első három-négy újévi koncertet, s aztán majd más karmesterek következnek. A Müpa azonban ragaszkodott hozzám, így mióta 2008-ban elindult a sorozat, összesen két január elsejét hagytam ki, az egyik alkalommal a New York-i MET-ben a szilveszteri Denevért vezényeltem, a másik hiányzásom oka pedig egy brüsszeli operaprodukció volt. Ezeken a január elsejéken pedig nem is a Teremtés, hanem az Évszakok hangzott fel.
Haydn zenéjének kiváló ismerője, hiszen már minden szimfóniáját lemezre vette, s még az Ön által alapított együttes is a nevét viseli… Ebben az oratóriumban is talál minden évben valami újat?
– Összesen már legalább negyvenöt alkalommal vezényeltem a Teremtést, de mindig újabb és újabb részleteit fedezem fel. Ritkán van alkalma az embernek arra, hogy ennyire behatóan foglalkozzon egy művel, és minél jobban elmélyülök valamiben, annál több újdonságra csodálkozom rá…. Óriási ajándék a számomra, hogy évről évre újabb értelmezéseket mutathatok be belőle.
Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy az ember mindent megismerjen ezekben a remekművekben. Haydn oratóriuma elgondolkoztatja, szellemi, lelki megújuláshoz, igazi évkezdethez segíti a hallgatót. Szerintem sokkal jobban illik az új esztendőhöz, mint A denevér vagy Beethoven IX. szimfóniája. S bár évről évre dirigálom, engem is újabb és újabb verziókra inspirál, hogy minden évben mások a közreműködök. A Magyar-Osztrák Haydn Zenekarral két alkalommal adtuk elő, s az együttesek sorában akadt freiburgi és londoni társulat is. Az eltérő karakterű zenekarok engem is különböző megoldásokra sarkallnak. Nem vagyok az a dirigens, aki az összes elképzelését a muzsikusokra erőlteti, és minden áron a saját képére akarja formálni a zenekart. Hiszek abban, hogy minden produkcióban benne kell lennie az előadó személyiségének is. Ezért inkább ismertetem a zenészekkel az általam elképzelt végcélt, azt azonban, hogy hogyan jutnak el oda, rájuk bízom. Ha például azt szeretném elérni, hogy egy adott ponton meglepődjön a hallgatóság, akkor azt, hogy fortéval vagy pianóval érik el a kívánt hatást, már a muzsikusokra hagyom.
Most a milánói Scala Akadémiájának a zenekara muzsikál a Müpában. Hogyan talált rá erre az együttesre?
– Dolgoztam velük a Scalában, amikor tavaly A varázsfuvolát dirigáltam. Nagyon-nagyon lelkes ifjú társulat, élvezem a belőlük áradó szilaj rakoncátlanságot. Izgalmas velük zenélni. Néhány felnőtt Scalás is játszott volna a Mozart-előadásokon, de végül nem engedtük, mert a gyerekek sokkal jobban csinálták. S azért is örülök nekik, mert a hangversennyel kapcsolatos ideológiámnak jobban megfelel, hogy a Teremtést a fiatal generáció mutassa be. Ezért is veszek részt örömmel az oratóriumból rendezett ifjúsági előadásokon is.
Néhány éve már létezik a Teremtésből matiné-koncert is a Müpában. Nehéz a gyerekek érdeklődését felkelteni Haydn világa iránt?
– Meg kell találni hozzájuk a kulcsot. Nincsenek nagyon tisztában azzal, hogy mi az, amit előír számunkra a zeneszerző, és mekkora az előadói szabadságunk. Ezért két-három változatot is bemutatok nekik az adott részekből, és ez teljesen magával ragadja a fantáziájukat. Szavazhatnak is a nekik legjobban tetsző verzióra, s ezáltal máris bevonom őket Haydn zenéjébe. Nagyon érdekelnek a gyerekek, mert ők az új világ… S olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek engem is elgondolkoztatnak, olyan részletekre hívják fel a figyelmemet, amit addig észre sem vettem, így új és új válaszokat találhatok minderre. A rácsodálkozásuk a műre, a szokatlan felvetéseik engem is megvédenek a rutintól. Még a sajátomtól is. Olyan gondolatmeneteket indítanak el, amelyekre új és új válaszokat eredményeznek. S mindig arra törekszem, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a muzsikáláshoz és a zenehallgatáshoz is…
Az évek alatt számos különböző együttessel előadta már a darabot, akadt köztük régizenei társulat is, s a Felvilágosodás Korának Zenekarával 2018 januárjában is folytatja a Teremtés-sorozatot, hiszen a budapesti előadás után Londonban ugyancsak felhangzik Haydn oratóriuma.
– Ráadásul angol szöveggel, amit én magam is először dirigálok. Nagyon újító a londoni zenekar, velük már olyan műsorokat is bemutattam - Mahler-, Dvorak-darabokat -, amelyeket általában régizenei együttesek nem játszanak, és kiderült, azt is remekül adják elő. Ezek a szerzők másképp szólnak korhű hangszereken, csak ezt mi valahogyan nem vesszük észre… A bélhúrok, a rezek másképp szólnak. Nem is gondolunk bele, hogy micsoda vízválasztó volt, mekkora katasztrófát jelentett a zenében is az első világháború. Előtte ugyanis alig használták a fémhúrt. A Zeneakadémián a tanulók gyakorolhattak vele, de az, hogy egy koncerten ezen játszanak, elképzelhetetlen volt. A háború alatt azonban nem gyártottak bélhúrt… Ettől kezdve a zenében is sok minden megváltozott… Visszatérve a Felvilágosodás Korának Zenekarára, nekik nagyon tetszett az évkezdés a Teremtéssel, ezért a King’s Palace-ban mutatjuk be velük a művet. Még februárban is koncertezem velük, akkor a Royal Festival Hallban Mozart- és Haydn-kompozíciók szerepelnek a programban.
Az angol főváros után mi minden következik még?
– Az évet a Bécsi Staatsoperben Rózsalovag- és Varázsfuvola-sorozattal zártam, tavasszal pedig a Bécsi Szimfonikusokkal Johann Strausst dirigálok. Kedvelt repertoár-darabjaikat hozzák, izgalmas lesz nagyon ‘bécsiesen’ játszani.
A következő szezonban, a 2019-es évben pedig majd a Bécsi Filharmonikusokkkal is turnéra indul. Ők meg szokták jegyezni Önnek, ha valamit másképp szeretne előadni, hogy ragaszkodnak a hagyományhoz, és mutatják, milyen bejegyzéseket őriznek a partitúráikban a zeneszerzőktől?
– Ma már nem… Ők is tisztában vannak azzal, ha ugyanazt játszanánk száz éve szakadatlanul, az borzasztó volna… Egy leírt szöveget is tíz-tizenkétféleképpen lehet felolvasni, a zenében pedig tényleg temérdek variáció létezik. Némileg egyébként krízisben érzem a klasszikus zenét, s ennek kezdete szintén az I. világháborúhoz nyúlik vissza. Azt követően ugyanis már nem születtek olyan örökzöld művek, amelyeket az utcán fütyürésznének az emberek. Ha az operairodalomnál maradunk, a Turandot óta nincs a Nessun dormához fogható sláger.
Ha pedig nem sikerül a repertoárt megújítani, akkor mi, akik a repertoár előadására specializálódtunk, újra és újra ugyanazokat a darabot adjuk elő, így egyre nagyobb jelentősége lesz a különféle interpretációknak… Érdekes módon mostanában mindenki tőlem akarja megtudni, mit hogyan kell csinálni. Amikor a Scalában dirigáltam A varázsfuvolát, akkor engem mint nagy, idős mestert kértek fel, hogy megfelelően betanítsam a művet. Az olasz dalszínházban 2018-ban az Ernanit dirigálom, s érdeklődtem, milyen tradíciói vannak ennek a korai Verdi-darabnak. Azt válaszolták, nincsenek igazi hagyományok, arra várnak, hogy azokat majd én tűzöm ki….