„Különleges dolog, hogy két ilyen darabnak majdnem egyszerre lesz a bemutatója januárban, mint a Büszkeség és balítélet és a Két úr szolgája, hiszen két ikonikus előadásról beszélünk” – emelte ki az olvasópróbán Cseke Péter, a teátrum direktora. „Jane Austen és Goldoni darabját összeköti a 18. század, és olyan fontos kérdéseket tettek fel már akkor, amikre 2026-ban is keressük majd a választ. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan nagyszerű társulatunk van, ahol két ilyen, kiváló darab szerepeit magától értetődően, kompromisszumok nélkül tudtuk kiosztani. Nagyon jó munkát kívánok nektek!”

Cseke Péter után Kovács Lehel vázolta fel azt a világot, ahogyan benne él a Két úr szolgája. A darab rendezője szerint a szövegkönyv gyakorlatilag költészet: egy Romhányi-féle himnusz a rímekhez. 

„Goldoni és én nagyon hamar elengedtük egymás kezét. Rájöttem ugyanis, hogy ez a darab úgy tud újat mondani, ha inkább Varró Dániel költő kezét fogom meg, aki egy lenyűgöző fordítást rakott elém. Ez a szöveg nyelvi humorában ugyanolyan gazdag, mint amilyen színes Goldoni mozgástechnikai szempontból és emberismeretben is. Ez a darab azt a fajta brillírozó színészetet igényli, amit bátran hívhatunk rajzfilmszínészetnek, ritmusjátéknak vagy csodálatosan színes szélviharnak. Ezt pedig a szövegkönyv nyelvezetében is megkaptam Varró Danitól. Szeretném, hogy a jövőben sokszor mondjuk majd ebben a színházban az ő szövegeit” – emelte ki a darab rendezője. 

Kovács Lehelnek volt egy különleges kérése Varró Dánielhez. Méghozzá az, hogy egy kicsit fűszerezze meg a darabot dalszövegekkel. Ezekhez pedig Monori András zeneszerző írt nagyszerű zenéket. 

A darabban Truffaldino egy élelmes és éhes szolga, aki munkát keresve véletlenül két gazdát is kiszolgál egyszerre, titokban, hogy megduplázza fizetését és ételadagját. Az egyik gazdája Beatrice, aki férfinak öltözve érkezik Velencébe, hogy megtalálja szerelmét, Florindót. A másik gazda éppen Florindo, aki nem tudja, hogy szerelme a közelben van. A két szerelmes külön-külön is próbálja megoldani a múltjukból eredő bonyodalmakat. Truffaldino egyre nagyobb bajba kerül, a helyzet pedig egyre kaotikusabbá válik.

A darabban Truffaldinót Járai Máté kelti életre, míg Märcz Fruzsina a torinói hölgyet, Beatricét alakítja. Beatrice szerelmét, Florindo Aretusit Koltai-Nagy Balázs játssza. Pantalone de' Bisognosi szerepében Hegedűs Zoltánt láthatja a közönség, lányát, Clarice-t pedig Venczli Zóra formálja meg. Dr. Lombardit Ferencz Bálint, fiát, Silviót Varga-Huszti Máté alakítja. Smeraldina szerepében Jankovics Anna, Brighella szerepében Magyar Éva látható, míg a régi Truffit Körtvélyessy Zsolt játssza. További szerepekben Mike-Nagy Kitti, Monos M. Franciska, Schupp Gabriella és Turjányi Mátyás lép színpadra.

Az előadásban közreműködik a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tánctagozata. A díszletet Zöldy Z. Gergely, a jelmezeket Molnár Anna tervezte. A dramaturg Gyulay Eszter, az átdolgozást Varró Dániel készítette. A zenét Monori András komponálta, a koreográfiát Nagy Nikolett jegyzi. Zenei konzultánsként Károly Kati, zenei munkatársként Monos M. Franciska működik közre. Az előadás súgója Arató Andrea, ügyelője Stolz Dávid, rendezőasszisztense Szőnyi Franciska.