Hírek
Idén is folytatódik az előző évadban debütált osztályterem-színház a kecskeméti Katona József Színházban. Az Osztályelső premierjét január 31-én tartották a Kecskeméti Bolyai János Gimnáziumban.
A Réczei Tamás által írt Osztályelsőben egy családi konfliktus – szülők különválása, megromlott apa-lánya viszony – kerül napvilágra. Miért a válás lett a darab központi témája, hiszen sok minden más is lehet konfliktus tárgya egy osztályközösségben? – kérdeztük Réczei Tamást, aki rendezi is az általa írt előadást.
– A szövegkönyv megírása előtt arra kértük egy kecskeméti gimnázium két végzős osztályának diákjait, hogy írjanak fiktív levelet egy általuk ismert, de meg nem nevezett felnőttnek arról, min kellene neki változtatnia, mit kellene javítania a saját életében. A diákok nyolcvan százalékánál valamiféle válási helyzetről szóltak a levelek. A probléma tehát meghatározó a mai fiatalok életében. Tavaly már volt egy bemutatónk, a Klamm háborúja, amiben Farkas Ádám alakította a címszereplőt, egy tanárt. Ezt valamiképpen szerettük volna folytatni, így lett az Osztályelsőben is tanár. Azt, hogy Rovó Ábrahám történetesen egy édesapa, aki a saját lányát is tanítja, már maga a válás tematikája generálta.
– Az előadás legelején még talányos, hogy kinek kivel van baja, és miért. Az eminens diák, Emese, valami miatt kiborul, és az osztály előtt nyíltan ellenszegül a tanárnak, aki egyben az édesapja. Egyszerre bátor és lázadó, valamint ijedt és rémült. Milyen szelepeket nyithat ki Emese karaktere a nézőkben, adott esetben a vele egykorú diákokban?
– Ezt előre nem tudom megmondani, az előadások során Ádám lesz részese ezeknek a beszélgetéseknek. Az biztos, hogy egy a szülei válása miatt válsághelyzetbe került gyereknek kevés lehetősége van nyíltan beszélni a problémájáról. És ez nem bátorság kérdése. Kétséges, hogy bárkitől is kaphatna értő figyelmet. Kivéve, ha szakemberhez fordul.
– Etikus ember az etika tanár? – hangzik el a kérdés az előadás során. Valóban etikai kérdéseket veszeget a darab?
– Egyáltalán nem. Sokkal inkább egy olyan megterhelő élethelyzetet próbál körüljárni, amiről igazság szerint senki nem tehet.
– Rendezői szemmel nézve pontosan tudod, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettétek volna, ahogy ezerszer elpróbáltátok. Ilyenkor vérzik a szíved?
– A színház egy élő műfaj. Ilyen bármikor előfordulhat, főleg egy tantermi színháznál. Aktív diákközönség esetén ezer dolog megtörténhet, ami elsodorja a szokásos menetrendet. Ha valami félresikerül, az csak az adott előadást érinti. A végeredményt kell figyelni, nem a pillanatot. Az a lényeg, hogy az előadás létrehozta-e azt, hogy megnyíljon valami bennük, vagy sem. Ha ez megtörténne, az sokkal többet jelent, mint az, hogy behoztuk a színházat a tanterembe vagy, hogy megfertőztük a fiatalokat a színházzal. Ez fontosabb, mint az, hogy kimaradt három mondat vagy sem.
– A tavaly bemutatott Klamm háborúja eddig 36 előadást élt meg. Gondoltad volna tavaly ilyenkor, hogy ilyen népszerű lesz? – kérdeztük Farkas Ádám színészt.
– Nem, de reménykedtem, hogy minél többször elő tudom majd adni. Utólag hálás vagyok érte, hogy jó szériát futott.
– Az Osztályelső Rovó Ábrahámját magabiztosan, fesztelenül hoztad az előadás főpróbáján. Mennyiben segített ebben az a rutin, amit a Klamm háború előadásai során szereztél?
– Egészen biztos, hogy Klamm nagyban hatott rám, szakmailag is. Közel egy órás az előadás, amit egyedül vinni a hátamon, valóban jó iskola.
– Az Osztályelsőt hárman játsszátok. Ez könnyebbséget jelent?
– Abban a tekintetben igen, hogy kevesebb a rám eső súly, amit vinnem kell. Emellett a színház, alapvetően egy társasjáték, és az a jó, ha többen vagyunk benne. Ilyen értelemben a Klamm sem egy klasszikus monodráma, hiszen a tanteremben lévő gyerek is részt vesznek benne.
– Emese szemszögéből Rovó Ábrahám bukott tanár és apa, aki elhagyta a családját. Előadás közben érzed azt a nyomást, hogy vajon mit gondolnak rólad – azaz az általad játszott karakterről – a nézők, a diákok?
– Erre most még nem tudok válaszolni, hisz még kevésszer játszottam az Osztályelsőt gyerekek előtt. A Klamm korábbi tapasztalataiból azt tudom mondani, hogy magát az osztályt lehet érzékelni. Minden közösség más abban a tekintetben, hogy mennyire partnerek, hogy mennyire veszik az adást a diákok. Ebben az előadásban belülről nehéz lesz érzékelni, hogy személy szerint mit gondolnak az általam alakított tanáremberről a nézők, mert nem egyértelmű karakter. Általában az osztály alaphangulatát szoktam érzékelni, az előadáshoz köthetően.
– Előfordul, hogy felismernek az utcán azok a diákok, akik előtt már játszottál?
– Volt már rá példa. Gyakran járok a város gimnáziumaiban, így az a tipikusabb, hogy ott ismernek fel, és kedvesen rám köszönnek a diákok, hogy Szia! vagy Jó napot tanár úr!
– Tavaly az évad végén Latabár-díjat kaptál az Együtt a művészetért gálán, mint a legígéretesebb fiatal színész. Mit jelent ez számodra?
– Az elismerés, a pozitív visszajelzés mindenkinek, így nekem is jólesik. Ugyanakkor ez az öröm csak arra az egy estére szól, utána minden megy tovább. Az ember hálás, és értékeli a felé áradó figyelmet, de másnap a nulláról kezdődik minden.
Popovics Zsuzsanna
– A szövegkönyv megírása előtt arra kértük egy kecskeméti gimnázium két végzős osztályának diákjait, hogy írjanak fiktív levelet egy általuk ismert, de meg nem nevezett felnőttnek arról, min kellene neki változtatnia, mit kellene javítania a saját életében. A diákok nyolcvan százalékánál valamiféle válási helyzetről szóltak a levelek. A probléma tehát meghatározó a mai fiatalok életében. Tavaly már volt egy bemutatónk, a Klamm háborúja, amiben Farkas Ádám alakította a címszereplőt, egy tanárt. Ezt valamiképpen szerettük volna folytatni, így lett az Osztályelsőben is tanár. Azt, hogy Rovó Ábrahám történetesen egy édesapa, aki a saját lányát is tanítja, már maga a válás tematikája generálta.
– Az előadás legelején még talányos, hogy kinek kivel van baja, és miért. Az eminens diák, Emese, valami miatt kiborul, és az osztály előtt nyíltan ellenszegül a tanárnak, aki egyben az édesapja. Egyszerre bátor és lázadó, valamint ijedt és rémült. Milyen szelepeket nyithat ki Emese karaktere a nézőkben, adott esetben a vele egykorú diákokban?
– Ezt előre nem tudom megmondani, az előadások során Ádám lesz részese ezeknek a beszélgetéseknek. Az biztos, hogy egy a szülei válása miatt válsághelyzetbe került gyereknek kevés lehetősége van nyíltan beszélni a problémájáról. És ez nem bátorság kérdése. Kétséges, hogy bárkitől is kaphatna értő figyelmet. Kivéve, ha szakemberhez fordul.
– Etikus ember az etika tanár? – hangzik el a kérdés az előadás során. Valóban etikai kérdéseket veszeget a darab?
– Egyáltalán nem. Sokkal inkább egy olyan megterhelő élethelyzetet próbál körüljárni, amiről igazság szerint senki nem tehet.
– Rendezői szemmel nézve pontosan tudod, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettétek volna, ahogy ezerszer elpróbáltátok. Ilyenkor vérzik a szíved?
– A színház egy élő műfaj. Ilyen bármikor előfordulhat, főleg egy tantermi színháznál. Aktív diákközönség esetén ezer dolog megtörténhet, ami elsodorja a szokásos menetrendet. Ha valami félresikerül, az csak az adott előadást érinti. A végeredményt kell figyelni, nem a pillanatot. Az a lényeg, hogy az előadás létrehozta-e azt, hogy megnyíljon valami bennük, vagy sem. Ha ez megtörténne, az sokkal többet jelent, mint az, hogy behoztuk a színházat a tanterembe vagy, hogy megfertőztük a fiatalokat a színházzal. Ez fontosabb, mint az, hogy kimaradt három mondat vagy sem.
– A tavaly bemutatott Klamm háborúja eddig 36 előadást élt meg. Gondoltad volna tavaly ilyenkor, hogy ilyen népszerű lesz? – kérdeztük Farkas Ádám színészt.
– Nem, de reménykedtem, hogy minél többször elő tudom majd adni. Utólag hálás vagyok érte, hogy jó szériát futott.
– Az Osztályelső Rovó Ábrahámját magabiztosan, fesztelenül hoztad az előadás főpróbáján. Mennyiben segített ebben az a rutin, amit a Klamm háború előadásai során szereztél?
– Egészen biztos, hogy Klamm nagyban hatott rám, szakmailag is. Közel egy órás az előadás, amit egyedül vinni a hátamon, valóban jó iskola.
– Az Osztályelsőt hárman játsszátok. Ez könnyebbséget jelent?
– Abban a tekintetben igen, hogy kevesebb a rám eső súly, amit vinnem kell. Emellett a színház, alapvetően egy társasjáték, és az a jó, ha többen vagyunk benne. Ilyen értelemben a Klamm sem egy klasszikus monodráma, hiszen a tanteremben lévő gyerek is részt vesznek benne.
– Emese szemszögéből Rovó Ábrahám bukott tanár és apa, aki elhagyta a családját. Előadás közben érzed azt a nyomást, hogy vajon mit gondolnak rólad – azaz az általad játszott karakterről – a nézők, a diákok?
– Erre most még nem tudok válaszolni, hisz még kevésszer játszottam az Osztályelsőt gyerekek előtt. A Klamm korábbi tapasztalataiból azt tudom mondani, hogy magát az osztályt lehet érzékelni. Minden közösség más abban a tekintetben, hogy mennyire partnerek, hogy mennyire veszik az adást a diákok. Ebben az előadásban belülről nehéz lesz érzékelni, hogy személy szerint mit gondolnak az általam alakított tanáremberről a nézők, mert nem egyértelmű karakter. Általában az osztály alaphangulatát szoktam érzékelni, az előadáshoz köthetően.
– Előfordul, hogy felismernek az utcán azok a diákok, akik előtt már játszottál?
– Volt már rá példa. Gyakran járok a város gimnáziumaiban, így az a tipikusabb, hogy ott ismernek fel, és kedvesen rám köszönnek a diákok, hogy Szia! vagy Jó napot tanár úr!
– Tavaly az évad végén Latabár-díjat kaptál az Együtt a művészetért gálán, mint a legígéretesebb fiatal színész. Mit jelent ez számodra?
– Az elismerés, a pozitív visszajelzés mindenkinek, így nekem is jólesik. Ugyanakkor ez az öröm csak arra az egy estére szól, utána minden megy tovább. Az ember hálás, és értékeli a felé áradó figyelmet, de másnap a nulláról kezdődik minden.
Popovics Zsuzsanna
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.