Martin Crimp kortárs brit drámaíró, akit az „in-yer-face” színházi irányzat képviselőjének tartanak, bár ő elutasítja ezt a címkét. Az in-yer-face valami olyasmit jelent, hogy bele-a-képedbe, és ennek megfelelően provokatív és pimasz alkotói attitűd, egyfajta agresszív arculcsapásként értelmezhető. Kállai Katalin meghatározása szerint „korunk tökélyre fejlesztett önérvényesítő technikáinak begyűrűzése a művészetbe”. Crimp valójában az érzelmi elhatárolódás hangjával, az emberi kapcsolatok szenvtelen szemléletével hívta fel magára a szakma figyelmét, szövegeire a fanyar párbeszédek jellemzőek, sokkal inkább a színházi forma és nyelvezet érdekli, mint a narráció, a történetmesélés aktusa. Írói munkássága mellett többnyire francia klasszikusokat fordított, francia és német nyelvterületen is népszerűek a művei.

A Botos Bálint rendező által lefordított A többit már láttad a moziban című darabja Euripidész Föníciai nők című kevésbé ismert klasszikus tragédiájának átirata, mely Oidipus családja történetének egy megrázóan kegyetlen és fájdalmas epizódját meséli el. Találkozhatunk Iokasztéval, aki Oidipusz anyja és felesége egy személyben, a vérfertőzésből született tragikus sorsú gyermekeivel, Eteoklésszel, Polineikésszel és Antigonéval, valamint Iokaszté bátyjával, Kreónnal, a vak Theiresziásszal és a görög klasszikusok szokásos hírnökeivel is. Ebben a változatban azonban a nők állnak a középpontban, akik valahol félúton helyezkednek el a görög kar és Macbeth boszorkányai között: miközben a szereplők szájába adják a szavakat, maguk irányítják a végzetet.

„Eldönthetetlen, hogy kortárs drámáról vagy klasszikus görög tragédiáról van szó. Valójában az a bravúrja Crimpnek ebben az adaptációban, hogy meghagyja a görög tragédiát, annak minden borzalmával és nagy érzelmeivel együtt, csupán annyit változtat benne, amitől még komplexebbé és enyhén posztmodernné válik a történet, ugyanakkor úgy frissíti a szöveget, hogy zavarba ejtően közel jönnek hozzánk ezek a nagy tragikus hősök” – vallotta Botos Bálint rendező a darabról, hozzátéve, hogy a mi fogyasztói társadalmunk dilemmái, sötét, eltagadott működési mechanizmusai mind ott feszülnek a szövegben, ezért bár elbűvölően grandiózus a történet, nem tudjuk megtenni nézőként vagy olvasóként sem, hogy eltávolodjunk tőle. Rendkívül érzékenyen, és Euripidész iránti mély tisztelettel írta át és hagyta meg tehát eredeti formájában a darabot a brit drámaíró, melyhez az előadás alkotói is megpróbáltak alkalmazkodni a színpadra állítás folyamán.

Az előadás elkészítésében Bajkó Blanka Alíz díszlet- és jelmeztervező, valamint Bocsárdi Magor zeneszerző voltak a rendező közvetlen alkotótársai. Szereplők: Benedek Ágnes, Fekete Mária, P. Magyarosi Imola, Szalma Hajnalka, Vass Zsuzsa, Pál Ferenczi Gyöngyi, Gajzágó Zsuzsa, Korodi Janka, Pignitzky Gellért, Kónya-Ütő Bence, Beczásy Áron, Pálffy Tibor, Derzsi Dezső, Kolcsár József és Mátray László.