Mindig van egy hajnal a konyhában – beszélgetés Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal
Várhegyi András beszélgetett a Bármit mondhatsz két szereplőjével, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal
Hogyan szólal meg a darab a Rózsavölgyi Szalonban, ahol a nézők karnyújtásnyira élik át a színpadon zajló eseményeket? Patrícia, te először játszol itt, Zoli, neked viszont már korábbról is van tapasztalatod ebben a térben, hiszen szerepeltél a Kezdet című előadásban, illetve továbbra is látható vagy az Apróbetűs szerelem című produkcióban.
KP: Én még sosem játszottam ennyire intim térben, először kicsit furcsa is volt a Vígszínház nagyszínpada után, de nagyon szeretem. Élvezem ezt a lecsupaszított, smink nélküli, pizsamás formát. Csakis arra vetül a fókusz, ami e között a két ember között történik.
SZ: Nekem már van tapasztaltom az említett előadások révén, de kicsit mindig meg kell szokni, hogy a nézők szinte benne ülnek a díszletben. Ez nagyon izgalmas feladat színészileg, egy idő után muszáj elfelejtenünk azokat a rutinjainkat, amikbe máskor kapaszkodni tudunk játék közben, és ott, helyben kell mindent létrehoznunk.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
