Mindig van egy hajnal a konyhában – beszélgetés Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal
Várhegyi András beszélgetett a Bármit mondhatsz két szereplőjével, Kovács Patríciával és Schmied Zoltánnal
Hogyan szólal meg a darab a Rózsavölgyi Szalonban, ahol a nézők karnyújtásnyira élik át a színpadon zajló eseményeket? Patrícia, te először játszol itt, Zoli, neked viszont már korábbról is van tapasztalatod ebben a térben, hiszen szerepeltél a Kezdet című előadásban, illetve továbbra is látható vagy az Apróbetűs szerelem című produkcióban.
KP: Én még sosem játszottam ennyire intim térben, először kicsit furcsa is volt a Vígszínház nagyszínpada után, de nagyon szeretem. Élvezem ezt a lecsupaszított, smink nélküli, pizsamás formát. Csakis arra vetül a fókusz, ami e között a két ember között történik.
SZ: Nekem már van tapasztaltom az említett előadások révén, de kicsit mindig meg kell szokni, hogy a nézők szinte benne ülnek a díszletben. Ez nagyon izgalmas feladat színészileg, egy idő után muszáj elfelejtenünk azokat a rutinjainkat, amikbe máskor kapaszkodni tudunk játék közben, és ott, helyben kell mindent létrehoznunk.
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma.
…köszönés után a Vizsolyi Biblia szavaival fogad Csernus Mariann, akivel utoljára 3 éve beszélgettem, amikor a Bethlen Téri Színházban ismét előadta a Biblia maga által dramatizált változatát, amelyet négy évtizeden keresztül játszott szerte az országban.
Művészek írták
Interjúk
Interjúk
