Január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából különleges játékra hívtuk kedves nézőinket: szerettük volna, ha minél többen felidézik és velünk is megosztják kedvenc színházhoz kapcsolódó vicces, vagy éppen szívmelengető történeteiket. 

A vártnál is több és csodásabb sztorik érkeztek, amelyeket ezúton is szeretnénk hálásan megköszönni! Különleges élmény volt olvasni őket! Szívünk szerint mindenkinek kedveskednénk ajándékkal, a kiosztható meglepetések száma azonban sajnos limitált.

A legszerencsésebb történetmesélők ezúttal ők lettek:

INSTAGRAM:

dozsaii
Nagy rajongója vagyok a Katona József Színháznak. Evek óta sok-sok élménnyel lettem gazdagabb. Az elmult ev ősze azonban emlekezetes marad számomra. A Kököjszi és Bobojsza eloadasra kiirt rajzpalyazaton első helyezett lett kis tanitvanyom. Az o rajza a diszlet része lett. Decemberben jutalomkent a kislany es en is megtekintettuk az előadást. Az utóbbi evek legjobb darabja volt szerintem. Az előadás végén felhivtak a kis tanitvanyomat es bemutattak a közönségnek. En nagyon büszke voltam arra, hogy mi is részesévé váltunk az előadásnak, hisz ott volt a rajz. Igy az eloadas sikerehez egy picit hozzá tudtunk tenni.Nagy dolog szerintem az is, hogy ez a kislany egy eletreszolo elmenyben részesült ezt biztosan nem fogja sosem elfelejteni. Amikor lejott, boldogan ölelt at. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amiért érdemes pedagógusnak lenni. Remelem, meg sok ilyen élményben lehet részem.

berekgulyasnora
A legkedvesebb emlékem, hogy a 4 éves kisfiamat elvihettem decemberben a Kököjszi és Bobojsza gyermekelőadásra, ami élete első színházi élménye volt. Annyira szerette és tetszett neki, hogy azóta Andris a hétköznapokban a legváratlanabb pillanatokban kerül elő, mint igazodási pont; "Anya, Andris is így csinálta..Andris ugyanezt mondta!" Az előadás után pedig meg kellett néznünk a művészbejárót, mert Oli tudni szerette volna, hol "közlekednek" a színészek😊😁

beregszaszi_zoli 
Kisebb koromban többször jártunk a színházba az osztályommal, de nem sok emlék maradt meg ezekből az előadásokból.. Aztán egy májusi napon, 7. osztály végén, édesanyám felhívta a figyelmem egy bejegyzésre, ami lehetőséget adott arra, hogy a másik oldalról is megélhessem a színházat. Aztán felvettek a ,,Légy jó mindhalálig” c. musical-be! Én már jóval a jelentkezés előtt tudtam, hogy színész szeretnék lenni, de nagyon féltem az egésztől, hiszen nagyon idegennek tűnt ez a világ, és el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet. Nem tudnék elmesélni egy konkrét emléket, hiszen az egész folyamat elejétől a végéig a szívembe zárta magát. Emlékszem, rettentően izgultam a meghallgatáson és az első próbán is. Aztán szép lassan elkezdődött az egész.. Énekpróbák, táncpróbák, jelenetpróbák, stb.. Nagyon sokat tanultam ez idő alatt. A legnagyobb megtiszteltetés volt, amikor a felnőtt színészek jöttek be hozzánk, hiszen egy-egy jelenetben velük együtt játszhattunk. Kialakult az életemben egyfajta rutin. Felkelek, reggel próba, amikor szünet van lemegyünk a büfébe, vissza a színpadra, hazamegyünk, aztán este megint ugyanez. Persze ott volt mellette az iskola is, össze kellett hangolni a kettőt, ami nem volt olykor a legkönnyebb. Aztán elérkezett a nyilvános főpróba, ahol először játszhattunk közönség előtt. Az izgalom, hogy végre először megállás nélkül lemehetett a darab, mint egy igazi előadás, nézőkkel. Hatalmas sikere volt, és eszméletlenül boldogok voltunk! Aztán két nappal később (Október 2-án) a premier, és szépen lassan beindultak az előadások! Sorra követték egymást, ám sajnos nem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban tombolt a vírus.. így sajnos november közepétől be kellett zárni a színházat.. Elmondhatatlanul szomorú és csalódott voltam! Nagyon hosszú időt kellett színház nélkül töltenünk. Eközben volt, hogy online kértek interjúkat tőlünk, majd később elkezdődtek a próbák. Május 25-én újra elkezdtük az előadásokat, és egészen Június 2-ig mindennap nap játszottunk! Számomra hatalmas érzés volt, új embereket ismerhettem meg, rengeteg barátot szereztem, sokszor beszélgettünk a felnőttekkel is, velük is jóba lettem, és ezekért rendkívül hálás vagyok.

(2.) Lent a büfében is sokat bandáztunk, aztán mindig rohantunk, mikor hívtak minket a színpadra! Viszont minden előadás végén van egy pillanat, mikor minden elcsendesül..Az összes szereplő bent áll a színpadon, a közönség tapsol, éppen abbahagyjuk az utolsó hang éneklését, és csak nézek fel a reflektor fényébe, s mintha minden megállna, csak én vagyok, és azon gondolkozom, hogy mennyire megérte minden munka, amit belefektettem ebbe, hiszen a színpadon állok, és a taps nekünk szól. Hallom a sikert, és ez a pár másodperc néma csend a fejemben mindig megerősíti, hogy igen, én ezért születtem, ezt szeretném csinálni, és soha nem adom fel, míg meg nem tudom valósítani!

kocsisandrea76 
Nagyon sok szép emlékem, élményem van a Kecskeméti színházzal kapcsolatban. Az egyik legkedvesebb, amikor a színházban forgatta Szabó István Csodálatos Júlia filmjét, amiben statisztaként részt vehettem. A büfében volt a smink és a fodrászat, s egyik nap lejött Szabó István s beszélgetett velünk.🥰 Fantasztikus volt munka közben látni az Oscar díjas rendezőt. A másik számomra nagyon fontos emlék 2022.09.23. Elisabeth előadás. Sokszor megnéztük a lányommal az előadást. A legjobban @vargahuszti Varga-Huszti Máté és Koltai-Nagy Balázs előadásában a Nagyot nőtt az árnyék dalt szerettük. 😊 Azon a napon személyesen is találkoztunk velük, s a lányomnak ez egy örök emlék marad. 🥰 S még pályaválasztási tippet is kapott Balázstól. 😊 Nagyon szeretjük a Kulisszában szervezett különböző programokat, beszélgetéseket. Amikor tehetjük, részt veszünk. Ezúton is szeretném megköszönni a szervezést @tothkata.drama, az élményeket. 🥰

FACEBOOK:

Nikolett Lerner
A Chicago című előadásra érkeztünk nővéremmel, Böröndéné Lerner Kitti -vel és anyukámmal, Rita Lernerné-vel. Izgatottan ültünk le hárman lányok az első sorba. 
Miután elhelyezkedtünk, igencsak meglepődtünk, ahogy észrevettük, hogy az előadásban a konferansziét játszó jóképű fiatalember némileg alulöltözve a színpad szélén üldögélve várta, köszöntötte az érkező nézőket.  Persze somolyogva, gyakori pillantások mellett megvitattuk a látványt, amit természetesen ő sem hagyott szó nélkül, vidáman bíztatott minket, hogy integessünk vissza.  Onnantól kezdve pedig vörös arccal vártuk, hogy elsötétedjen a nézőtér. 

Boglárka Kövesy
Nem rég azt gondoltam, hogy én is színésznő leszek. A Zrínyi Ilona Általános Iskola karácsonyi előadásaiban kétszer (Karácsonyi ének, A Diótörő) is részt vehettem dráma szakkörösökkel. Annyira tetszett az Elisabeth-et, hogy otthon youtube-ról hallgattam és a kedvemért megnéztük az 50. Előadást is + a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon  A kedvenc élményem, amikor a farsangra kölcsönzött abroncsos báli ruhámat (ami szerintem nagyon hasonlított Sissi ruhájára) megmutathattam Bori Rékának az egyik próba szünetében az udvaron

Anett Kis-Balla
Évek óta rendszeresen járok színházba, tehát rengeteg emlékezetes élménnyel gazdagodtam és nehéz lenne választani közülük. Például, mikor először láttam Kőszegi Ákos művészurat A vihar című darabban, mikor először mentem a stúdiószínházba és szinte azt éreztem, hogy részese vagyok a történetnek, mert karnyújtásnyira játszottak tőlem. A kislányom találkozhatott Jázmin hercegnővel és "rommá verhette" malom játékban a "mömaxos bácsit a tévéből" egy családi nap alkalmával, vagy mikor a KCB tagjai tartottak nyílt napot és betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé. Szeretem, hogy csodák születnek Szente Vajknak köszönhetően a színpadon, hogy az ő nevéhez fűződik, hogy nők ezreinek változott a véleménye a "Halálról"  . Lehetne még sorolni, de nekem most a legújabb az, hogy évtizedek után, jó érzés tölt el, ha a Baradlay nevet hallom. 

Vinczéné Fricska Erika
Rendszeresen járunk a barátnőmmel a Kecskeméti Katona József Nemzeti színházba, szinte minden darabot megnézünk. Sok szép élményben volt részünk, de most a számomra a legnagyobb és egyben legszomorúbbat említeném meg.
A "Borban él az élet" című előadást többször is láttam, az is lehet, hogy mindegyiket. Ez az előadás azért volt rendhagyó, mert minden előadás egyik jelenete a borlovaggá avatás volt. Többek között az Omega együttes tagjait is borlovaggá avatták. Itt volt mindenki, még Laux József is! Az egyik előadás végén a művészbejárónál elkészülhetett életem egyik legértékesebb közös fotója Meckyvel! A háttérben Benkő Lászlóval. A következő előadás után sikerült aláíratnom az elkészült képet. Azóta Ők sajnos nincsenek köztünk, a képet ereklyeként őrzöm. 

Julianna Barta
Rengeteg szép emlékem van a színházzal kapcsolatban. Először a legizgalmasabb: 1982-ben itt forgatták Richard Burton főszereplésével a Wagner életéről szóló film néhány jelenetét, amiben nekem is volt szerencsém statisztálni. Korhű jelmezekben parókában kellett ülnünk a nézőtéren, vagy éppen ennünk egy terített asztalnál. Máig előttem van a kép, amint Burton meghajol mint Wagner. Nem kellett színlelnünk a lelkes tapsot, nagy élmény volt közelről látni a hatalmas színészt. Azután, már jóval később sokszor izgultam a színfalak mögött, miközben gyermekem fellépett, hol néptáncos csoporttal, hol pedig valamelyik iskolai kórus tagjaként. De természetesen nézőként is rengeteg csodában volt részem, hogy csak a legfrissebbeket említsem: Elizabeth, Kőszívű. Mindkettőt többször is láttam, és minden előadáson újra és újra elvarázsoltak a színészek játékukkal, énektudásukkal. Karácsony előtt részese lehettem az adventi koncertnek, ahol a színház művészei igazán felemelő élményekkel ajándékoztak meg.
Most is két idei előadás jegye várakozik nálunk a polcon; alig várjuk, hogy újra megnyissa kapuit a kecskeméti Nemzeti. További sok sikert kívánok a társulatnak!

Sára Taricska
Imádok színházba járni!  A legemlékezetesebb színházi darabjaim a Cirkuszhercegnő és az Elizabeth előadások voltak, mert mindkét alkalommal kiválasztottak a nézőtérről, hogy felmenjek a színpadra - hirtelen én is a darab része lettem! Hatalmas élmény volt találkozni kedvenc színészemmel Koltai-Nagy Balázzsal, szemtől szembe állni Polyák Lillával, Marcz Fruzsinával, Orth Péterrel, Gyurgyik Balázzsal - dedikált képeiket féltve őrzöm. Legutóbb sikerült a Kőszívű musicalt is megnézni. Az online jegyvásárláskor megvártam az éjfélt, hogy le ne maradjak erről a szuper darabról! Most a Luxemburg grófját várom!  Én is színész szeretnék lenni!

Hamarosan felvesszük a kapcsolatot a kiválasztott történetek íróival, mindenki mást pedig továbbra is bátorítunk arra, hogy meséljen nekünk, amikor csak teheti, eseménytől függetlenül! Szívmelengető olvasni, mennyien szeretnek bennünket, a kultúrát, a színházat! 

Köszönjük!