A tizenhárom aradi vértanú névsorát tanítják az iskolákban, és illik is tudni, de a tizennegyedik nevét, Lenkey tábornokét, alig ismerik. Pedig az ő százada volt a gyújtózsinór, ők csatlakoztak elsőként a forradalomhoz.
Az egri Gárdonyi Géza Színház különleges bemutatóval hajt fejet a város szülöttje előtt: Fekete Sándor: Lenkey című drámáját játsszák a stúdiószínpadon Beke Sándor rendezésében, Várhelyi Dénessel a főszerepben, méltó módon emléket állítva Lenkey tábornoknak.
Sztanislauban Lenkeyt lecsukták, mert nem ölette halomra a lengyel hazafiakat. Brezányban külön akasztófát állítottak fel a számára, hogy mindenki lássa, hol végzik az árulók. Vérdíjat tűztek ki a fejére. Világos után, aradi kihallgatásán a vérbíró közölte vele, hogy bárki kaphat kegyelmet, de az ő bitófáját már készíti az ács... A legünnepeltebb hős volt a forradalomban. Erős érzelmek kötötték egy csodálatos lengyel grófnőhöz.. Egri volt és büszkék lehetünk rá – fogalmaz a rendező.
A színházi dráma – elsőszülöttként – rendre többször alapul szolgált a kistestvér film műfajában újjászülető feldolgozásokhoz, mint fordítva. A friss vígszínházi premier, John Cassavetes Premierje összetettebb, sajátos kivétel.
Sokan mondták, leírták már, Csehov 1903-ban írt utolsó darabja tulajdonképpen az író művészi végrendelete. Ezzel a főművel akkor – és ma még inkább – elmondható az aktuális világállapot: új világ váltja a régit, a régi értékek használhatatlanná válnak, a régibe ragadó emberek pedig haszontalanná lesznek.
Interjúk
Művészek írták
Művészek írták
