Az Idegenek a vonaton című bemutatónkról számolt be a szinhazatnekunk.hu oldala. Köszönjük!
"Őszintén bevallom, csodálatra méltó és egyben tanulságos is, hogy a színház mennyire élni akar és él is. Ilyen menedékhely számomra a Rózsavölgyi Szalon, ahová egyszerűen jó betérni. A békebeli, hamisítatlan szalon-hangulat, a kedves fogadtatás, a verhetetlen juhtúrós sztrapacska, és végül, de mégiscsak első sorban az ott folyó magas színvonalú színházi, művészeti munka okán. Ennek első lenyomata az idei évadban az Idegenek a vonaton című bemutató, mely merőben szokatlan vállalkozás részükről az eddig ismert repertoárhoz képest. Hamisítatlan pszichothriller, ami újdonság ezen a színpadon."
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
