Rosznáky Emma írása Centiről centire című előadásunkról a Fidelio oldalán jelent meg. Köszönjük!
Marjai Virág lenyűgözően hozza ezt a Bridget Jones-ra hajazó karaktert, játéka egyszerre mélyen emberi és szórakoztató: könnyedén vált a szarkasztikus humor és a sebezhetőség között. A Joe-t alakító Hajdu Steve remek partnere, van köztük kémia, kettőjük dinamikája az előadás érzelmi magját képezi. Hajdu Steve, aki alapvetően komikus alkat, itt árnyaltabb oldalát mutathatja meg, amire a Rózsavölgyi intim tere kiválóan alkalmas. Ez a közeg a nővért alakító Dobó Katából is a legjobbat hozza ki: jó humorral dolgozik, váratlan, fáziskéséses, hisztérikus reakciói nagyon szerethetőek. A Kyle-t játszó és a rendezést is jegyző Őze Áron pedig egészen váratlanul kerül rezonőrszerepbe, feleségével való egymásra találásuk megható, és végül ő lesz az, aki képes kimondani, hogy a testi tökéletesedés nem egyenlő a boldogsággal. Ha valaki már eleve személyre szabott, minek alakítsa tovább magát?
A Centiről centire tökéletes példa arra, mitől működhet jobban egy vígjáték ilyen bensőséges közegben.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
