Március 13-18-ig ismét a színházművészet fiatal tehetségeié lesz a főszerep Kecskeméten. Színházunk immár 17. alkalommal ad otthont a Színművészeti Egyetemek Találkozójának. A SZÍN-TÁR nemcsak bemutatkozási lehetőséget kínál a fiatalok számára, hanem fontos szerepet kapnak a fesztivál programjában a workshopok is.

Az idei év különlegessége, hogy a foglalkozásokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves rendező szakos hallgatói vezetik. „A cél az volt, hogy találkozzanak a rendező hallgatók a határon túli magyar színművész hallgatókkal” – mondja Tóth Kata. „Újvidékről, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről érkeznek majd osztályok a fesztiválra, és azt szerettem volna, ha ezek a fiatalok szakmai kapcsolatba kerülnek egymással.”

A kezdeményezés kiindulópontja az volt, hogy Tóth Kata immár második éve tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol idén egy rendező osztállyal is dolgozik.

„Hivatalosan drámapedagógiát tanítok nekik, de a rendezők ritkán találkoznak a drámapedagógia alapjaival. Ezért úgy gondoltam, megkeresem ennek a területnek azokat a részeit, amelyeket később a munkájuk során is használni tudnak. Ahogy mondani szokták, a drámapedagógia egy hatalmas kosár, mindenkinek azt kell kivennie belőle, amire szüksége van.”

A közös munka során az egyetemen a hallgatók először klasszikus drámákhoz készítettek feldolgozó foglalkozásokat. Például Henrik Ibsen Nóráját járták körül, annak társadalmi és emberi kérdéseit vizsgálva különböző drámapedagógiai eszközökkel. A mostani félévben azonban Tóth Kata még gyakorlatiasabb irányba vitte a feladatot – és ehhez ideális helyszínnek bizonyult a SZÍN-TÁR.

„Egy-egy rövid színésztréninget tartanak majd a fesztiválon résztvevő osztályoknak. Így a jelenlévő hallgatók és tanáraik megismerhetik ezeket a leendő rendezőket. Négyen vannak – két fiú és két lány –, és mind a négyen csodálatos tehetségek. A workshop tulajdonképpen egy adott témára felépített, rövid, de intenzív közös munka lesz.”

Az egyik rendező hallgató például a „kórus” fogalmával kísérletezik majd. Nem a klasszikus értelemben vett kórusról van szó, hanem arról, hogy a színészek együtt hozzanak létre hangzó világot: „Minden hangot a színész szólaltat meg – a kocsizörgést, az ajtónyikorgást, vagy bármilyen zajt. Egy másik leendő rendező az abszurddal foglalkozik majd, továbbá Karinthy-szövegek és az archetipikus karakterek is előkerülnek majd.”

A kezdeményezés mögött azonban hosszabb távú gondolat is húzódik. „Az elképzelésem az, hogy ezekből a találkozásokból később szakmai kapcsolatok születnek” – mondja Tóth Kata. „Szerettünk volna lehetőséget teremteni arra, hogy a fiatalok tanuljanak a fiataloktól, találkozzanak egymással, és idővel ezek a kapcsolatok egyre erősebbé váljanak. A történetnek pedig már most van egy folytatása. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház vezetése – Cseke Péter direktor és Kovács Lehel igazgatóhelyettes, művészeti vezető – egy pályázatot írt ki a rendezőosztály négy hallgatójának, de erről még nem beszélhetek bővebben.”

A SZÍN-TÁR workshopjai így nemcsak egy fesztiválprogramot jelentenek, hanem egy lehetséges jövő kezdeteit is: találkozásokét, együttműködésekét és talán új színházi utak megszületését.