'Döbbenet, hogy egy anya el tud jutni idáig' – Interjú Takács Katalinnal
Flaisz János Takács Katival beszélgetett az Idegenek a vonaton című előadásunkról - az interjú a Deszkavízió oldalán jelent meg. Köszönjük!
A darabban Mrs. Brunót alakítja, az egyik főszereplő, Charles anyját. Igen különös karakter, aki nem egészséges módon, már-már szerelemmel szereti a fiát. Legalábbis nekem mindvégig volt egy ilyen érzésem.
Igen, ez abszolút így van. Rengeteg hasonló típusú anya van, aki a fiához ennyire ragaszkodik: birtokolni akarja, megtartani saját magának. A darabban el is hangzik, hogy „én vagyok, aki a legjobban szeretlek, és aki mindig meg fog érteni.” Aztán mégis csak elérkezik egy pont, amikor elfordul a fiától, azt mondja neki, hogy ne keresse többé. Döbbenet, hogy egy anya el tud jutni idáig, hogy nem tudja felvállalni, amit a gyereke tett. Egy boldogtalan és magányos asszony, akinek a férjével nem olyan a viszonya, mint amilyennek kellene lennie, talán ezért is tartja hatalmában a fiát. És ezt élvezi is.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
