Hírek
Kétszáz éve alakult meg Fejér megyében a Játékszíni Bizottság, a Pelikán Fogadó 1818-ban kezdte el szolgálni a Székesfehérvári Nemzeti Játék Színi Társulatot. A Vörösmarty Színház kezdeményezésére az ”Alba Regia Teátrum Alapítvány a Vörösmarty Színházért” a fehérvári színjátszás 200 éves évfordulóját éppen ezért méltóképpen szeretné megünnepelni. A Pelikán Kamaraszínház utcafronti bejárati kapuját az idő alaposan megviselte, rangjához méltatlan állapotban van. Két évszázados története során a megyeszékhely színjátszását és kulturális életét mindig is az összefogás jellemezte, ha nemes ügyről volt szó. Felújítása komoly összeget emésztene fel, ezért a Vörösmarty Színház társulata a színházszerető polgárokkal összefogva adománygyűjtést indít.
Az évfordulóhoz kapcsolódik a magyar irodalom dráma műfajának egyik legkiemelkedőbb művének, Az ember tragédiájának is színre vitele december 1-én.
"Madách költeménye bibliája a Nemzeti Színháznak, amelyet örökké forgat, amelyből mindig tanul, amelyet sohasem fog teljesen kitanulni" – írta 1923-ban Hevesi Sándor a Nyugat hasábjain. Nemzeti drámánk a mi bibliánk is, hiszen rólunk szól, mindannyiunkról, emberekről, akik belakjuk a teremtett világot, alakítjuk a történelmet, jóra törekszünk, majd elbukunk, örökös harcot folytatva a bennünk lakozó démonokkal, kétségekkel.
A drámai költeményt a társulat művészeti vezetői, Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba művészeti vezetők és Szikora János igazgató rendhagyó módon közösen viszik színre, vállalkozásuk egyedülálló és hiánypótló.
„Úgy gondoljuk, a magyar színházi életben páratlan esemény lesz a darab, különleges kulturális kaland, mely alkalmat ad magunkba nézni, összegezni a múltunkat, újragondolni a jövőnket.” – mondta Szikora János rendező, a Vörösmarty Színház igazgatója.
Ádám a teremtés kezdetétől más és más alakban jelenik meg, de alapjában véve ugyanúgy elbukik mindig, gyarló marad minden színben, mint a szintén gyarló Éva. A négy rendezőt az a felvetés is izgatja, vajon Madách Imre milyennek írná meg a többi színt és a többi színben Ádámot, Évát és Lucifert? Milyennek látná az újkori történelmet, hogyan fogalmazná meg, merre vezetné az embert saját tragédiájában?
A színház felkérésére éppen ezért négy neves magyar író Márton László, Tasnádi István, Térey János és Závada Pál „folytatja” a művet újabb színek megírásával. Az új darabot Az ember tragédiája 2. címmel a 2019/20-as évadban szintén a társulat művészeti vezetői álmodják színpadra.
Az előadás színrevitelében lényegében a Vörösmarty Színház teljes társulata részt vesz, így: Andrássy Máté, Ballér Bianka, Derzsi János, Egyed Attila, Gáspár Sándor, Hirtling István, Juhász Illés, Kádas József, Kelemen István, Keller János, Kerkay Rita, Kiss Diána Magdolna, Kovács Tamás, Kozáry Ferenc, Kricsár Kamill, Krisztik Csaba, Kuna Károly, Lábodi Ádám, Nagy Péter, Osváth Judit, Pálya Pompónia, Rovó Tamás, Sághy Tamás, Tóth Ildikó, Tűzkő Sándor, Váradi Eszter Sára, Varga Gabriella, Varga Lili, Varga Mária, Závodszky Noémi, valamint Hajdu Tibor e.h..
A dramaturgok Perczel Enikő és Tucsni András. A szcenikáért Bátonyi György felel, melyet egy különleges kinetikus homokkal valósít meg. A jelmezeket Benedek Mari, Kárpáti Enikő, Sántha Borbála és Berzsenyi Krisztina tervezi.
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.