Sipos Imre, a Gyere haza, Mikkamakka! rendezője nagyon fontosnak tartotta, hogy az előadás valóban a gyerekekhez szóljon. Éppen ezért úgy döntött, hogy Mikkamakkát, aki összefogja a Négyszögletű Kerek Erdőben élő furcsa csapatot, két gyerek alakítja a színpadon. A választás Kószó Botondra és Pölös Bálintra esett. Mindkettőjükkel találkozhatott már korábban a teátrum közönsége, méghozzá A kis herceg című darabunkban. A rendező célja az volt, hogy most a Négyszögletű Kerek Erdőben Mikkamakka bőrébe bújva megmutassák a gyerekeknek, hogy milyen fontos szeretni, közösséget építeni és elfogadni egymást.

Botond és Bálint színházi története hasonlóan kezdődött. Mindkettőjükben kicsi koruk óta ott van a szereplési vágy.  

Botond: „Nagyon sokat jártam versmondó versenyekre, és ezeken a megmérettetéseken gyakran színészek zsűriztek. Az egyik ilyen alkalommal kaptam egy megkeresést, hogy menjek el egy castingra a színházba, ahol akkor gyerekszereplőket kerestek.”

 
Bálint: „Nálam is így indult, versmondó versenyekkel. Aztán az anyukám munkatársa látta meg a Facebook-posztot, hogy a színház gyerekszereplőket keres. Elmentünk a castingra, de emlékszem, hogy az első nem ment olyan jól, a második viszont már igen, és engem is kiválasztottak. 

Így lett a két fiú első színházi munkája A kis herceg című mesejáték Sipos Imre rendezésében. Az előadás igazi mélyvíz volt mindkettőjüknek.
 
Botond: „A kis herceg egy nagyon nehéz színdarab, mert az előadás alatt végig a színpadon voltunk. Egy órán keresztül folyamatosan koncentrálni kellett. Nagy kihívás volt, de számomra egy nagyon jó élmény maradt.”

Bálint: „Tényleg nagyon fárasztó volt. Szerintem egy órán keresztül színpadon lenni még egy felnőttnek is sok, nem csak nekünk, gyerekeknek. Számomra is óriási élmény volt ez a darab, és nagyon jólesett, amikor a rendező azt mondta, hogy ügyesek voltunk.”

A kis herceg sikere után egyszer csak érkezett egy telefonhívás a színháztól, és jött az újabb felkérés, ezúttal Mikkamakka szerepére.
 
Botond: „Nagyon boldog voltam, de meg is lepődtem, mert már úgy gondoltam, hogy túl nagy vagyok a gyerekszerepekhez. Pontosan emlékszem rá, hogy éppen otthon voltam, amikor anya jött, hogy hívtak a színháztól, és szeretnék, hogy szerepeljek ismét az egyik darabban. Rögtön igent mondtam.”

 
Bálint: „Reménykedtem benne, hogy hívni fognak majd másik darabba is A kis herceg után, de mégis nagyon meglepődtem, amikor kerestek a színháztól, mert nem láttam, hogy hirdettek volna castingot. Amikor anyukám mondta, hogy felhívták, és megkérdezték, hogy van-e kedvem újra szerepelni, akkor egyből igent mondtam én is.”

Lázár Ervin története és a Négyszögletű Kerek Erdő furcsa hősei rögtön belopták magukat a két fiú szívébe. 

Botond: Amellett, hogy ez egy gyönyörű mese, nagyon sok mondanivalója van. Nekem azért tetszik kimondottan, mert a másságról mesél, azokról, akiket a társadalom kirekeszt magából, és számomra ez nagyon sokat jelent. 

Bálint: Lázár Ervin meséje egy kicsit hasonló A kis herceghez abból a szempontból, hogy nagyon sok olyan üzenet van benne, amit a felnőttek értenek igazán, a gyerekek még nem. Nagyon szeretem ezt a darabot.  

Botond és Bálint elárulta, mindkettőjük családja támogatja, hogy bontogassák szárnyaikat a színpadon. Botond most elsős a Bolyai János Gimnáziumban, Bálint pedig nyolcadikos a Zrínyi Ilona Általános Iskolában. Bár sokszor nem könnyű leülni tanulni egy fárasztó színházi nap után, de egyetértenek abban, hogy így is megéri a színházi munka minden pillanata.