Nagy László: Jég alatt alvó vérfoltNagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, grafikus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk hajoltál,
alád feküdtünk, hasaltunk,
kigyúlt a zöld fű alattunk.
Látta ő is, ki érettünk
szögekkel feszíttetett:
kőkereszten a kő-Jézus
boldogan ránknevetett.
S jaj nekem, jaj nekem,
kínszenvedés vagy szerelem,
leomolsz a téllel,
szétbárdolod a szívem,
rásózol dérrel.
Ó, jajgattató szerelem,
alázatos lettem igen,
zászlóddal, aki kérkedik
végülis elpityeredik.
Pünkösdi piros asztalnál
édesen mért boroztattál,
mért hoztad a tóparti lányt,
húsz esztendőmnek aranyát!
Miatta égig érő baj van,
összekötözve ég a sarkam,
dob és hegedű elrohad,
úszik a cimbalom,
hajamat marokra fogva
fejemen csüng a fájdalom.
Szerelem, jaj te szerelem,
dadogást hoztál, tébolyt,
életem, telivér életem:
jég alatt alvó vérfolt.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
