Írások
Közelebb akarta hozni a nézőkhöz a történetet. Zöldi Z. Gergely, a jelmezek és díszletek tervezője Stúdiótérré alakította a termet, ahol a nézők körbeülik a játékteret. Szinte közöttünk játsszák el a családi rémdrámát.
De a rendező nemcsak térben, hanem időben is közelíti hozzánk a tizenkilencedik századi történetet. Villanyrezsót, villanyszamovárt használnak ebben a vidéki, ha nem tanyai háztartásban, közelmúltbeli igénytelenséggel öltözködnek. A játszási idő azonban nem központi kérdése, illetve godolata az előadásnak. A nyomorúság és az elmaradottság annál inkább. Főképp a morális csököttség. Az erkölcsi érzék fejletlensége, ha nem teljes hiánya.
A történet mozgatója valójában egy mellékszereplő, egy szomszédasszony, aki praktikus tanácsokkal látja el az életük dolgaiba belegabalyodott falusiakat. Sőt, nemcsak tanácsokkal, szükség esetén és jó pénzért méreggel is. Igazi nagy manipulátor. Markában tart mindenkit, irányítja mindenki életét. Megöleti a még aránylag fiatal gazdasszonnyal öreg, beteges és házsártos férjét, összeházasítja béreslegény szeretőjével, majd, amikor az ifjú férjnek gyermeke születik egy leánytól, ráveszi, hogy gyilkolja meg a csecsemőt, sőt a lánynak még férjet is szerez. Ám ha kérdőre vonják, elhárít minden felelősséget, mondván, ő semmit sem tett. Minden bűnt ők maguk követtek el. Spolarits Andrea nagyszerűen alakítja mai figurává ezt a falusi fontoskodót, aki úgy véli, mindenkinél mindent jobban tud, mindenhez köze van, nélküle semmi sem történhet, nélküle megállna az élet. Mi sem természetesebb számára, mint hogy mindenbe belekotyog, mindent intézni, irányítani akar. De az is, hogy a következményekben csöppet sem érzi magát vétkesnek. Ellentéte, aki az eredetiben az írói véleményt is képviselheti, a folyvást istenre hivatkozó jámbor paraszt, a gyilkos fiatalember apja. Őt a rendezés Illyés Róbert hathatós színészi közreműködésével végletesen ostobára veszi. Balsai Móni játéka maradéktalanul megfelel a vén férj mellett kiszikkadó, minden morális érzékét elvesztő asszony alakjának, Bohoczki Sára szó szerint és átvitt értelemben is remekül sántikál ki egy férjet a szeretők sorából ki nem maradható mozgássérült szolgálónak. Székely B. Miklós természetesen adja egy öreg paraszt szerepét, Páder Perta hitelesen szenvedi el a megcsalt, kijátszott szerelmes leány megaláztatását. Palugyai Sári magabiztos gyermekszereplő, nemcsak hozza-viszi az üzeneteket, de finom jelzésekkel kommentálja is azokat. A férfi főszerepben Brasch Bence egyetemi hallgató megállja a helyét. Hányódik a nők közt, sodródik az eseményekkel. Végül a régi orosz regényekben kötelező gyónásban minden bűnt magára vesz és megtisztul. A pince illúzióját pedig egyszerű trükkel oldják meg. Felhalmozott tárgyakból, bútordarabokból alakítják ki a lejárat látszatát.
A budaörsi színház egyre merészebb vállalkozásokba fog. Nem biztos, hogy helyben mindegyik talál elég nézőt. De érdemes odalátogatni.