Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Rajna Mária, Mészáros Tamás 2017. augusztus 16., szerda
spacer
Budaörsi Latinovits Színház
Budaörsi Játékszín
spacer
spacer
spacer
Híreink
Előadások
Műsor
Képgaléria
Írások
Igazgatóság
Társulat
2017. április 12.
Miről szól az Álarcosbál?

Hőseink szépek és gazdagok, ám ez egyáltalán nem teszi boldoggá őket, sőt.

Mihail Jurjevics Lermontov:

ÁLARCOSBÁL

Rendező: Pelsőczy Réka

Nyilvános főpróba: április 20. 19:00

Bemutató: április 21. 19:00

Első előadás: május 7. 19:00

Online jegyvásárlás

 

Szinopszis

Színhelyünk Oroszország, az örökké ködbe vesző Pétervár, amelyről Dosztojevszkij azt írta, hogy egy napon eltűnik majd a felszálló köddel együtt. Időnk: a cárok ideje, az ancien régime tehát, amikor minden szebb és jobb volt még – eltekintve attól, hogy könnyű volt éhen halni, és/vagy Szibériába kerülni.

Hőseink szépek és gazdagok, ám ez egyáltalán nem teszi boldoggá őket, sőt. Mielőtt azonban felháborodnánk – éspedig jogosan –, gondoljunk bele: ezeknek a szép és gazdag embereknek semmi dolguk. A munkát elvégzik helyettük a jobbágyaik, a gondolkodást pedig Atyuska – a Cár – hivatalnokai: így lettek hőseinkből a kor hősei, a Felesleges Emberek.

Fotó: Borovi Dániel
Ódor Kristóf

Arbenyin valaha hírhedett kártyás volt, mára viszont lehiggadt már, a szerencsejáték helyét a felesége, Nyina vette át az életében: Arbenyin szerelmes, és a szerelem legalább olyan kétélű fegyver, mint a kártya; csak nagyobbat lehet bukni rajta. Most, az előkelő pétervári szalonban, ahol pörög a kártya, ahol kisebb vagyonok cserélnek gazdát, azaz: bitorlót – Arbenyin halálra unja magát. Annyira unatkozik, hogy végül mégis leül a kártyaasztalhoz. De nem önmagáért teszi: ismerősét, már-már barátját, a Herceget segíti ki, aki nagyobb összeget veszített ma este. Arbenyin visszanyeri neki, amit elveszített – a Herceg pedig hálából átcsábítja Arbenyint az álarcosbálba.

Az álarcosbál buja forgatagában – Arbenyin tudta nélkül – Nyina is felbukkan. Maga se tudja, mit keres a bálban: az inkognító adta szabadosság neki nem kenyere, szereti a férjét. Talán ő is unatkozik otthon. Most, akaratán kívül, egy szerelmi intrika célpontja lesz; és szereplője is egyszersmind. A Herceg őt üldözi; a Herceget pedig egykori, elhagyott szerelme, a Bárónő. Az általa kotyvasztott intrika-hadjárat – egyik – legfontosabb fegyvere egy karkötő, amely a forgatagban leesik Nyina csuklójáról: a Bárónő ezt adja oda a Hercegnek, mint egy ismeretlen hódoló szerelmi zálogát.

Fotó: Borovi Dániel
Chován Gábor

A Herceg hiába herceg, attól még magányos, odvas szívű számkivetettje a sorsnak: az ismeretlen hódoló kimérája olyannyira megrészegíti, hogy megmutatja a zálogot Arbenyinnek – aki gyanút fog.

Arbenyin hazatér. Nyina még nincs itthon, tudja meg az inastól: a hírre felágaskodik benne a féltékenység.

Fotó: Borovi Dániel
Bercsényi Péter

Mire Nyina hazaér, Arbenyint már úgy hatalmába kerítette a féltékenység, hogy meg se hallja, amit a felesége mond: azt viszont azonnal felfedezi, hogy Nyina karkötője nincs ott a helyén, az asszony csuklóján. Patáliát rendez, de Nyina állja a sarat, amíg állhatja: végül sírva kirohan – Arbenyin ezt vallomásnak véli, és bosszút esküszik.

A bosszúhadjárat első áldozata a Herceg, akit Arbenyin a következő kártyapartin – most már újra rendszeresen kártyázik – csalónak nevez, és nyilvánosan megaláz. Ám ez csak a kezdet:  hiába a barátok minden közben járása, és hiába a lelkiismeret – és vele a józan ész – halk, de állhatatos könyörgése, hogy térjen végre észhez, Arbenyin immár hajthatatlan. Addig nem áll el a bosszútól, amíg be nem végzi – amíg meg nem torolja a vélt sebet mindenkin, akiről úgy véli, hogy vétkes vagy bűnrészes az őt ért megcsalatásban.

Elsősorban – természetesen: és ráadásul teljes joggal – önmagán.

Fotó: Borovi Dániel
Sztarenki Dóra

Lermontov, Mihail Jurjevics (1814 – 1841)

 

Orosz nemesi család sarja, Puskin csodálója és követője – bálványának halálára ódát ír: emiatt száműzik, de – viszonylagos szerencséjére, amely idáig mellette áll – nem Szibériába, csak a Kaukázusba.

Szerb Antal a világirodalom talán legavatottabb ismerője – és legkiapadhatatlanabb készletű pletykafészke – azt írja róla, hogy szinte mindenben Puskint követte, sőt, már a származása is erre predesztinálta: ahogy Puskin, úgy az ő ősei közt is akad látványosan nem-orosz. Puskin nagyapja Afrikából került az orosz udvarba, Lermontov családja pedig Skóciából: eredetileg a Learmouth névre hallgattak.

Fotó: Borovi Dániel
Páder Petra

Lermontov főműve, belépőjegye a világirodalomba, a nagyregénye, a Korunk hőse. Ebben a műben jelenik meg először, és bontakozik ki rögtön teljes pompájában a rákövetkező jó száz-egynéhány év jellegzetes orosz szupersztárja – a felesleges ember. Az, akinek minden adottsága megvolna ahhoz, hogy üstökösként sisteregjen nemzedéke egén; de végül belefullad az elmaradottság, az önkényuralom, és a végtelen orosz terek, meg a végtelen orosz telek sötét semmijébe.

A Korunk hőse főszereplőjéhez, Pecsorinhoz hasonlatos az Álarcosbál főhőse, Arbenyin is: az ő szíve, lelke, esze messzebbre repíthetné – és őt is a semmibe fullasztja a sorsa. „Csupán a jó sajátja, bűne a koré, mely szülte őt” – írhatná róla Madách: ám a kor bűnei, a semmittevésre kárhoztatott orosz értelmiségi kilátástalan helyzete úgy temeti maga alá őt, ahogy az íróját is.

De Arbenyinnek annyi legalább megadatik, szerzője jóvoltából, hogy először megismerkedhet a boldogsággal – csak képtelen felismerni –; aztán pedig ő maga dönthet a saját sorsa felől. Lermontovot 27 éves korában párbajban megöli egy – ismét Szerb Antal szavaival élve – fajankó.

(A cikkben szereplő fotók az előadás próbáin készültek.)

 

spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2017. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a