Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Sashalmi József, Szabó Anikó 2017. július 22., szombat
spacer
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamaraszínháza Vidor Fesztivál Nyíregyháza Művész Stúdió
spacer
spacer
spacer
Híreink
Előadások
Műsor
Képgaléria
Igazgatóság
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
spacer
William Shakespeare
Tragédia
Fordító: Bodolay
spacer
spacer
Szereposztás
Cajus Marcius Coriolanus, római nemes:Illyés Ákos
Titus Lartius, vezér a volszkok ellen:Egger Géza
Cominius, vezér a volszkok ellen:Nagyidai Gergő
Menenius Agrippa, Coriolanus barátja:Puskás Tivadar
Sicinius, néptribun:Horváth László Attila
Brutus, néptribun:Tóth Károly
Ifjabb Marcius, Coriolanus fia:Gégényi Dániel Imre Keijzer Martin Krisztián
Tullus Aufidius, volszk vezér:Vicei Zsolt
Volumnia, Coriolanus anyja:Pregitzer Fruzsina
Virgilia, Coriolanus neje:Fridrik Noémi
Valeria, Virgilia barátnője:Horváth Réka
Petőfi, a fordító vándorszínész:Varga Balázs
Szereplő:Balogh Gábor Fellinger Domonkos Lakatos Máté Kameniczky László Tóth Zolka

Továbbá:
BELME BENCE / BORÓK PÉTER / JAKAB ATTILA / JOÓ TIBOR / LAFOREST CSABA / PÁLINKÁS CSABA / TÖRŐ GERGELY
Rendező: Bodolay
Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Benedek Mari
Fordító: Petőfi Sándor Bodolay
Zenei vezető: Kazár Pál
A dobos: Dömötör Sándor
A harsonás: Lingurár Tamás
Ügyelő: Thiard-Laforest Csaba
Súgó: Kovács Katalin
A rendező munkatársa: Demeter Anna
Bemutató:2014. 03. 08.
Az előadás hossza kb. 140 perc (1 szünettel).
Előadás ismertető

„A globális értékanarchia, amelyen mit sem segített a koncentrált militarizmus. A tragédia színtere összezsugorodott, míg jelentésköre tovább tágult. A falu méretű ős-Róma „közügyeiben” a modern világpolitika önmegosztó mechanizmusát figyelhetjük meg működés közben; azt láthatjuk, hogy a kiszolgáltatott tömegnek és a szolgálat hősének egyaránt életszükséglete az Ellenség, a nagy fantom, melyet kénytelen (akár önmagából) megteremteni, hogy elidegenedett, gyökértelen létének alkalmi célt és értelmet adjon. A Coriolanus a néven nevezett személytelenség – a tömeges és magános frusztráció – tragédiája. Főszereplői a Névtelen Civilitás és vele szemben a közellenséggé egyénített Ismeretlen Katona, akit mindenki más néven hív, mert hiába szerzett nevet magának, ha meg akarja tartani, meg kell csúfolnia, el kell veszítenie…
Anakronisztikus beállítás? Meglehet. Coriolanust már csak azért sem muszáj mindenáron időhöz kötnünk, mivel sohasem élt. A római hősmonda a köztársaság őskorába helyezi. Marcona alakja egyébként, ahogy a londoni színen feltűnik, egyben-másban meglepően hasonlít a késő császárkori Titus Andronicushoz, az első Shakespeare-tragédia címszereplőjéhez; mindkettőben groteszk módon elegyedik a primitív és a dekadens. A kiegyensúlyozott Plutarkhosz mindenesetre összefüggő élet- és jellemrajzot kerekített ki a kaotikus Coriolanus-hagyományokból. Eszerint Caius Martius (i. e. 525-i. e. 488) már kamaszként az elűzött király párthíveit kaszabolja, majd az ellenséges volszkokkal vívott háborúkban érik férfivá; i. e. 493-ban elhódítja tőlük Corioli városát, s innen nyeri megtisztelő melléknevét. A patríciusok konzulnak jelölik, de népellenes magatartása miatt a tribunok bevádolják, s a plebejusok szavazata száműzetésre ítéli. Átáll a volszkokhoz, sereget vezet Róma ellen, s már-már beveszi a várost, amikor anyja könyörgésének engedve letesz bosszútervéről, méltányos békét köt. A sikereire féltékeny és reményeikben megcsalatkozott volszkok összeesküvést szőnek ellene, s a népgyűlésen megölik…
Shakespeare a mesét készen találta a Párhuzamos életrajzokban, ahonnan készségesen merítette római tárgyú tragédiáinak nyersanyagát. És éppoly szabadon átértelmezte a koncepciót, ahogy korábban is megtette, a Julius Caesar-ban, az Antonius és Kleopátrá-ban. Plutarkhosz a „római jellem” archaikusan kezdetleges változatát írta le, a sértődékeny bajnokot, aki képtelen politikussá civilizálódni. Shakespeare ezzel szemben nemcsak a múltban, hanem a jelenben és a jövőben is olvasott, s így másféle Coriolanust képzelt maga elé. A bajnokból kibontotta a versenyzőalkatot, s ezt mintázta meg, mint egy hősietlen világ egyetlen lehetséges hősét. A monomániás kötelességtudattól űzött teljesítményembert, akit az tesz sebezhetővé, hogy sohasem tudhatja, kik milyen mennyiségekkel mérik a minőséget. A diszkvalifikált világrekordert… a félreállított középcsatárt… Hogyhogy? Mi köze lehetett Shakespeare-nek a modern idők sportőrületéhez?
Úgy tűnik, volt valami; különben nem lenne a Coriolanusban bemutatott mérkőzés olyan provokatívan sportszerűtlen. Shakespeare épp eleget versengett – előbb szerzőtársaival, majd mindinkább önmagával – ahhoz, hogy rá-érezzen a verseny tragikumára, hogy megsejtse a célba érés céltalanságát. Nem mintha vereségtől kellett volna tartania. Coriolanussal ellentétben ő univerzális színész is volt, minden helyzetben elő tudta magát adni, kiszolgálta a kegyosztó közízlést, megszolgálta a tapsot. Amikor negyvennégy évesen körülnézett a pályán, nemigen láthatott maga mellett veszedelmes versenytársakat. A kötözködő Ben Jonsont barátjának tekinthette, a simulékony Beaumont-t és Fletchert tanítványának. Többen is követték példáját; azt írhatott, azt csinálhatott, amit akart. Akár ott is hagyhatta volna a színházat, ki is szállhatott volna a versenyből.”

Géher István: Utószó, in: Coriolanus
(Európa Könyvkiadó, 1989.)

spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2017. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a