Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
2017. december 18., hétfő
spacer
Zsámbéki Szombatok Nyári Színháza
Zsámbéki Haditechnikai Múzeum Zsámbéki Színházi Bázis Y.East Fesztivál
spacer
spacer
spacer
Híreink
Előadások
Műsor
Képgaléria
Írások
Igazgatóság
Zsámbéki Szombatok Nyári Színháza
spacer
Verebes Ernő
Kioldás-tanulmány egy végkifejlethez
Vázlat egy majdani előadáshoz
spacer
spacer
Szereposztás
Tilla főmérnök:Tóth László
Korány igazgató:Varga József
Dr. Kóda, üzemi orvos:Kacsur András
Melánia nővér, másodszerepben:Kacsur Andrea
Mányi Zoltán, váltásvezető:Ivaskovics Viktor
Térmaró Sándor, a szindikátus elnöke:Sőtér István
Lengő Bea-Lujza, gazdasági titkár az igazgató jobb keze - másodszerepben:Szűcs Nelli
Kéti Lengő Éva, takarítónő, Bea-Lujza húga:Orosz Ibolya
Jakus Lelle, karbantaró ( másodszerepben halottak, a robbanás áldozatai ):Rácz József
Maria Szopotnyikova, ( kazanyi megfigyelő, atomfizikus - másodszerepben Harma):Kátya Alikina
Én, mindig más:Trill Zsolt Kacsur Andrea
Kéti, a keringő három negyede:Szűcs Nelli
Harma:Kátya Alikina
Néző:Lev Szomov Kristán Attila Vass Magdolna Gál Natália Béres Ildikó Ferenczi Attila
Ének:Kanalas Éva Alexander Belozub
Rendező: Vidnyánszky Attila
Díszlettervező: Alexander Belozub
Jelmeztervező: Gadus Erika
Koreográfus: Énekes István
Zene: Verebes Ernő
Bemutató:2002. 07. 04.
Előadás ismertető
Hatalmas robaj a háttér sötétjében vagy a függöny mögött, láthatatlanul. 2. Még füstölgő, porködös terület a nagyon lassan erősödő fényben, visszahulló föld-darabokkal, szállingózó faháncsokkal, papírlapokkal. Apróbb gépelemek, csavarok, szerszámok koppannak a földön. Ugyanúgy tányérok, evőeszközök, ételmaradékok, sőt, egy műanyag WC-tető is. Összetört bútorok, dísztárgyak szanaszét. A kataklizma még elcsípett utórezgései. Egyre jobban látható a káosz. Néhány halott vagy sebesült hever a limlomok alatt, egy-két elhaló nyögés, a távolból jajveszékelés és sziréna hallatszik, majd tökéletes csend. A színen, a pusztulás felett, egy állványon vetítővászon, előtte - félig háttal a nézőknek Tilla főmérnök ül, és diapozitívokat vetít. A képeken a Féktelep, egy-két fékház kívülről, majd gépi berendezések láthatók, aztán az itt dolgozók vicces csoportképei, maga Tilla főmérnök is a családjával, egy ligetes folyóparton. A vetítő csendben kattog. Végül felvillan egy tervrajz, melyen Tilla módfelett meglepődik. Feláll, megdöbbenve tesz egy-két lépést, majd ismét a képernyőre mered. Végül kimegy. A vetítésnek egyébként láthatólag semmi köze a robbanás következményeihez. A háttérben először Én jelenik meg, majd sorban a szereplők, ahogy bemutatkoznak. 33. �ne még. Szabályszerűen ki kell hordani a végkifejlet pillanat-magzatát, hogy megszületésekor ne érezzük úgy, torzszülöttként jött világra. - Fussunk, mielőtt elered az eső. Mindenki ránk vár - a főmérnök tudja: látott mindent, amit látnia kellett, és átél mindent, amit át kell élnie itt, a Féktelep s a Menhely Kertjének határán. "Fussunk, kamaszosan, lebegő hajjal a Porhintés útján, véletlenül összeakadó vállakkal, egymásra se nézve, csak előre, habár vissza, tehát sehova, de mégis egy ház felé, legyen az fékház vagy mézeskalács-kunyhó, múzeum, vagy színház." És belendülnek, mögöttük, mint láthatatlan üldözők, árnyékaik sarkallják őket, egyre sebesebb tempót diktálva. Észre sem veszik, amikor Marija Szopotnyikova mosolyogva kijelenti: "Én itt maradok -, s ott is marad, néz utánuk a szélben, egy nagy, giccses szélben, csak áll mint egy fa, mint egy gyönyörű vörösfenyő, mit is csinálhatna egyebet, hisz ő ott volt végig a Menhely Kertjében ahová még csak haza se mehetett, mert mindig is otthon volt benne. S most elered az eső, figyelmeztetően, ritka, nagy cseppekben, némi egérutat adva Tillának és Lengő Évának, akik, ha elérik a nyolcas fékházat, talán a leszakadó égtől is megmenekülnek. Egymásért, de egymás ellen való futás ez. Mint ahogy futás a megázás elől is, a tönkrement frizurák elöl, a rothasztó nedvesség elöl, az előző lépés elöl a következő lépésig, a belendüléstől a fékezésig, a leszakadó robajoktól az alant elterülő csendig, egy most éledő kerttől egy aranyhalált halt fékházig. Futása ez a futásnak, grimaszos visszaröhögés a megállva csodálkozók pofájába, buja érzelmeket fakasztó feledése a szedettbetűs, emelkedett igazságoknak, áttörése a horizontnak. Egyre átláthatatlanabb a zápor, a döndülések már előjátszanak egy végső nagy fortisszimónak, amikor majd a zuhanó ég eléri a földet, s amikor már igazából nem is lehet tudni, hogy a föld szakadt-e fel, vagy a menny szakadt le, csak azt tudni, azt a nagy találkozást, mely a két boltív egymásba rogyását egy utolsó, felismert pillanatba sűríti. Verebes Ernő
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2017. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a