Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Gálvölgyi János, Kalapács K. József, Epres Attila, Lázár Csaba, Kőrösi Csaba 2018. május 26., szombat
spacer
Vígszínház
Vígszíház Házi Színpad Pesti Színház
spacer
spacer
spacer
Híreink
Előadások
Műsor
Képgaléria
Írások
Épület
Igazgatóság
Vígszínház
spacer
Gabriel García Márquez
Színmű
Gabriel García Márquez regény alapján, Székács Vera fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta: Schwajda György
Gabriel García Márquez engedélyét közvetítette az Agencia Literaria Carmen Balcells (Barcelona) és a HoFra Kft. (Budapest)
Fordító: Székács Vera
spacer
spacer
Képgaléria: Előadás
Szereposztás
Ursula Iguarán:Börcsök Enikő
José Arcadio Buendia:Hegedűs D. Géza
Melchiades:Harkányi Endre
José Arcadio:Csőre Gábor
Aureliano:Juhász István
Pilar Tenera:Pap Vera
Amaranta:Cseh Judit
Rebeca:Danis Lídia
Visitacion:Venczel Vera
Arcadio:Lajos András
Don Apolinar Moscote:Epres Attila
Remedios:Tornyi Ildikó
Pietro Crespi:Telekes Péter
Prudencio Aguilar:Sarádi Zsolt
Apicius:Gyuriska János
Kereskedõ:Lázár Balázs
Cigánylány:Berki Mónika
Az utolsó Aureliano:Horváth Sebestyén Sándor e.h.
Amaranta Ursula:Kovács Jutka e.h.
Katonák : O.SZABÓ SOMA e.h.,POLGÁR PÉTER e.h., ZRINYI GÁL VINCE e.h.
Rendező: Forgács Péter
Díszlettervező: Füzér Anni
Jelmeztervező: Füzér Anni
Szinpadra alkalmazta: Schwajda György
Dramaturg: Harangozó Eszter
Fordító: Székács Vera
A rendező munkatársa: Varga Andrea
Bemutató:2007. 01. 07.
Előadás ismertető
A Száz év magány az egyik legcsodálatosabb könyv, mely 1967-es megjelenése után szinte egy csapásra vált generációk egyik meghatározó olvasmányélményévé. A regény nem-csak a világhírt, hanem késõbb az egyik legnagyobb elismerést, az irodalmi Nobel-díjat is meghozta írójának, sõt új kategóriát nyitott a huszadik századi irodalomtörténetben, melyet mágikus realizmusnak hívnak. De a legkülönösebb mégis az, hogy ez a könyv és a belõle készült feldolgozás – az igazi nagy történetekhez méltóan- magáról az életrõl, az élésrõl szól, s olyan közelivé hozza egy család történetét, mintha nem egy távoli, egzotikus világról mesélne, hanem egy sokkal ismerõsebb, a saját kultúránkhoz nagyon is hasonlóról. Mindezt úgy teszi, hogy a csodákat az élet részévé emeli, s leplezetlen nosztalgiával festi varázslatosan gyönyörûvé az elve-szett világot – a meleg nagyscsaládban eltöltött fantasztikus gyermekkort, s minden olyan ártatlanság korát, melyben a gyerek szeme igazodik el a legbiztosabban. A Vígszínház Schwajda György kitûnõ feldolgozásában, játsza a darbot. Zakariás prófétát idézi Hegedûs D. Géza az öltözõjében. Már a szerep, Jose Arcadio Buendio lelki gúnyájába bújva. Így hívják a kis eldugott kolumbiai falu, Macondo pátriárkáját, akit életre kelt. Aki pedig papírra vetette a történetet, Gabriel Garcia Márquez, Dél-Amerika tán legnagyobb írója, aki a Száz év magány címû regényéért hazájában elõször részesült Nobel-díjban. E mû színpadi adaptációjával - mondhatjuk így – köszönti az újesztendõt 2007. január 7-én a Vígszínház. Visszatérve hõsünk meditációjára, a külvilág megszûnt számára, õ már a saját belsõ világában él, halott szellembarátaival társalog, s a világ megfejtésén gondolkodik. Latinul beszélsz magadban, azt mondja az orvos, közli vele százhúsz éves felesége, Ursula. Honnan tud Jose Arcadio latinul? „Az õ történetén keresztül, a száz év alatt rengeteg kultúrtörténeti alapélményünk fölfénylik, végigtapogathatjuk mindazt, amit a nemzedékek sora végigélt. A Biblia egybõl elõjön. Mózes és az õ népe vándorlása a sivatagban, míg egyszer csak rátalálnak az ígéret földjére. Josénak álma van. Jákobnak álma volt. Ezt én nem nevezem misztikumnak, természetes emberi dolog. Az álmaink, a vágyaink, a szándékaink, az akaratunk mind-mind gondolkodásra kényszerít, cselekvésbe kerget, a problémák megoldására inspirál bennünket.. A derék Buendio elköveti az õsbûnt, a testvérgyilkosságot, amit szintén a Bibliában már olvashattunk, Káin és Ábel történetében. Egy kakasviadalon feldühödött pillanatában megöli egyik társát, majd próbál a lelkiismerete elõl menekülni. Az õ vezeklését követhetjük nyomon”. Öt perc múlva kezdõdik a próba, szól az ügyelõ hangja a hangszóróból. A színész belegyorsít. „Azért jó próbálni ezt a darabot, mert közben csupa hétköznapi, pici emberi történetekkel vagyunk elfoglalva. Szerelemmel, féltékenységgel, szenvedéllyel, egy ebéd megfõzésével, a lányok férjhez adásával. Ugyanakkor komoly feladatot ró ránk, mert a fantáziánkra, az asszociációs készségünkre nagyon nagy szükség van. Voltaképpen egy üres színpadon kell egy világot teremteni. Falut, õserdõt és ezer más dolgot, néhány bútor, kellék, ruhadarab segítségével. Kifejezetten integráló erejû mû ez a jó formában levõ vígszínházi társulat számára”. Való igaz, Hegedûs D. Géza remek formában van. Ezt igazolja a Pesti Színház-i Az ünnep címû produkció messze elhallatszó sikere, amelyben egy pedofil családfõ „tündöklését és bukását” játssza el megrázó hitellel. Fel kell-e izzítania magát az újabb megmérettetéshez, kérdezem. „Nem. Én a szenvedélyes színház híve vagyok. Engem a szenvedély éltet. Akkor kéne izzítani, ha kiürülne. De errõl nincs szó. Ami különösen izgat most José Arcadióban, az az emberi kíváncsiságnak, a dolgok végkimenetelének a felfedezése. Hogyan jut el valaki egy kakasviadaltól a létfilozófia legalapvetõbb kérdéseiig? Ez a legszebb benne. Ezt az utat bejárni, miközben kikopik alóla az élet, nemzedékek sorát nemzi, fölépül körülötte egy város, amit megálmodott és beteljesedik Nostredamus jóslata - ami tulajdonképpen genezise az egész regénynek -, ez valami mámorító csoda.
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2018. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a