Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Varga Zsuzsa, Andrádi Zsanett, Varga Klári, Poszet Nándor 2018. május 27., vasárnap
spacer
Újvidéki Színház
Újvidéki Művészeti Akadémia
spacer
spacer
spacer
Híreink
Előadások
Műsor
Képgaléria
Igazgatóság

Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, Kisvárda
Újvidéki Színház
spacer
Brian Friel
Pogánytánc
Dancing at lughnasa
Színmú
spacer
spacer
Képgaléria: Előadás
Szereposztás
Rendező: László Sándor
Díszlettervező: Csík György
Jelmeztervező: Csík György
Koreográfus: Gyenes Ildikó
Bemutató:2006. 01. 10.
Előadás ismertető
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor hirtelen elõtörnek az emlékek a múltból… A kis ház, ahol a gyermekkorunkat töltöttük, az emberek, akik körülvettek minket. Egy felnõtt férfi emlékezik vissza a gyermekkorra Brian Friel darabjában. Így pillanthatunk bele öt nõ, az anya és a nagynénik életébe, akik egy isten háta mögötti faluban tengetik életüket. Állandó küzdelmet folytatnak a hétköznapok gondjaival: a megélhetésért vívott harccal, a magánnyal, a bezártsággal… A szeretet, az egymásrautaltság, az emlékezés története ez az elõadás. Boldogságra születik-e az ember? Vagy csak a vágy születik velünk? Van-e sors? Ha van, elkerülhetőe? Lehet a boldogtalanság létforma? Mi a boldogság? Észrevesszük-e? Tudjuk-e, felismerjük-e, ha találkozunk vele? Lemondhatunk-e a vágyakozásról? Lehet-e úgy élni, hogy felismerjük önmagunkat? Feladhatjuk-e a keresést? És ha találkozunk magunkkal, van-e tovább? Mi az, amit a család hozzánk ad? Nélküle vagyunk-e? Vajon a múltunk a jövőnk-e? Ezek, és még ezernyi kérdés: a Mundy család. A válaszokat keresve újabb és újabb kérdésekre bukkantam, de úgy érzem, hogy a kérdés sokszor önmagában a válasz. László Sándor Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, teljesen oktalanul törnek elő az emlékek. Elég csupán egy szó, egy dallam, szín, illat, hogy megmozduljon agyunkban, vagy a szívünkben, vagy éppen a kettő összjátékaként az, amit emlékezésnek hívunk… Ezt a pillanatot ragadja meg Brian Friel életrajzi ihletésű drámájában. Az emlékeken keresztül beszél szeretetről, egymásrautaltságról, könnyekről… és arról a nyárról, a Lughnasa ünnepéről, amikor a Mundy nővérek egymásba ölelkezve táncoltak Marconi zenéjére, nem is sejtve, hogy ezzel a tánccal egy korszak zárul le az életükben… Góli Kornélia A történet tulajdonképpen egy laboratóriumi mese – a helyszín és a helyzet teljesen elkülönül a civilizációtól, amely csak külső zajként hatol be néha. A díszlet is ezt sugallja az egyetlen kivezető úttal, amely valahol a néző háta mögött vész a semmibe. Valahol ez a tragédia a szituációban: a Mundy (mundi, latinul: a világé) család minden tagja ki szeretne szökni innen, miközben sejti, hogy odakint sokkal kegyetlenebb, és hogy a család biztonságát semmi sem pótolja a civilizációban. A laboratóriumból megszökni (ahogy az velük meg is történik): Szellemi öngyilkosság. A szökési terv nem kell, hogy váratlanul érjen bennünket: egész idő alatt jelen van minden szereplőben a romantikus sóvárgás egy másik hely iránt, legyen az aratási bál, vagy egy pogány kolónia. Lénárd Róbert, Magyar Szó
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2018. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a