Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Nagy Ferenc, Kuna Károly, Blaskó Borbála, Szőke István, Koleszár Bazil Péter, Nyári Oszkár, Lénárt András 2018. július 23., hétfő
spacer
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Harag György Emléknapok - Kolozsvári színház Kolozsvári színház Új Stúdió Tranzit-ház Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
spacer
spacer
spacer
Híreink
Előadások
Műsor
Képgaléria
Írások
Épület
Igazgatóság

Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, Kisvárda
Kolozsvári Állami Magyar Színház
spacer
I. L. Caragiale
Fordító: Seprődi Kiss Attila
spacer
spacer
Képgaléria: Előadás
Szereposztás
Ştefan Tipătescu:Skovrán Tünde
Agamiţă Dandanache:M. Kántor Melinda
Zaharia Trahanache:Kali Andrea
Tache Farfuridi:Panek Kati
Iordache Brînzovenescu:Albert Csilla
Nae Caţavencu:Kézdi Imola
Ionescu:Vindis Andrea
Popescu:Csutak Réka
Ghiţă Pristanda:Laczó Júlia
Idős hölgy:Albert Júlia
Pripici Pópa:Kató Emőke
Zoe Trahanache, a fent említett Elnök Úr felesége:Bács Miklós
Fiú:Mányoki Bence
Részeg polgár:Boldizsár Emőke
Karvezető:Györgyjakab Enikő
Részeg polgárok kórusa:Halmen Krisztina f.h. Bíró Eszter f.h. Benedek Ágnes f.h.
Farfuridi frakció:Vajna Noémi f.h. Pethő Anikó f.h. Nagy Eszter f.h. Darvas Beáta f.h. Kovács Tímea Aletta f.h. Majoros Erika Rozália f.h.
Caţavencu frakció:Madaras Júlia f.h. Mezei Gabriella f.h. Bándi Johanna f.h.
Ügyelő Mányoki László
Súgó Bálint Zsófi
Rendező: Tompa Gábor
Díszlettervező: T. Th. Ciupe m.v.
Jelmeztervező: Carmencita Brojboiu m.v.
Dramaturg: Visky András
Koreográfus: Vava Stefanescu m.v.
Fordító: Seprődi Kiss Attila
Bemutató:2006. 01. 08.
Előadás ismertető
A Tompa Gábor rendezésében színrevitt Caragiale-mű története egyszerű és fordulatos, egy szerelmes levél „kalandos útja“ köré épül, amely a konzervatív párti feleség, Zoiţica és szeretője, Tipătescu titkos viszonyáról árulkodik. A választások küszöbén a kompromittáló dokumentum jelentősége óriásira nő, sorozatos hisztériák, zsarolások, fenyegetőzések, rivalizálások, politikai marakodások, nevetséges hatalmi harcok előidézőjévé válik. Rendőr, pap, ügyvédek és frakcióvezetők implikálják magukat a mondvacsinált botrányba, a Párt, az Alkotmány, a Nép és a Haza nevében kiáltva ki személyes érdekeiket. Mi más következhet ezek után, minthogy a levél megintcsak eltűnik és a választásokat egy külső ember, a balfácán öreg harcos Dandanache nyeri meg, akiről kiderül, hogy egy hasonló „levélke” révén sikerült jelöltetnie magát… Ennek a feje tetejére állított Caragiale-i világnak – melynek sajátos, humorral teli nyelvezetét Seprődi Kiss Attila fordítása kiválóan tolmácsolja – Tompa Gábor meglepő szereposztása tart tükröt: „meg akartam szabadítani a színészeket a «nagy előadások» hagyományának ránk nehezedő kényszerétől, illetve az alól, hogy karaktereket játsszanak. A tény, hogy a szerepek felcserélődnek – a férfi szereplőket nők alakítják, a női szereplőt pedig férfi – önmagában elegendő ehhez, s csak arra kell törekedniük, hogy mindenki vállalja fel a maga lényét, és ezáltal képessé váljék partitúrát játszani” – vallja a rendező. Caragiale vígjátéka semmit sem vesztett időszerűségéből, sőt. Elnézve a lassan 16 éve tartó „átmeneti időszakot”, amelyben élünk – annak minden abszurd drámaírói képzeletet is felülmúló helyzeteivel – figurái akár a mai parlamenti szószék mögül is mondhatnák, Farfuridival együtt, a közel 125 évvel ezelőtt megírt replikát: „Íme, a véleményem! A kettőből az egyik, engedjék meg: legyen alkotmányrevízió, elfogadom! De akkor ne változzon semmi; vagy ne legyen alkotmányrevízió, elfogadom! De akkor változtassunk itt-ott, éspedig a lényeges pontokban… Ebből a dilemmából nem tudunk kijutni… Dixi!” A levél, amellyel a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Tompa Gábor megszólít, merész előadás, nem riad vissza a szélsőségektől sem. A kulcslyukon való leskelődést magától érthetődő létformává téve a groteszket a végsőkig feszíti. De mit is jelent a végsőkig? Úgy tűnik, Tompa Gábor rendező átlátja a körülöttünk levő világot és előadása Caragiale diagnózisát úgy a mai, mint a minden idők Romániájára vonatkozóan érvényessé teszi: elnőiesedett világban élünk, amelyben a nemzet férfiúi, a politikusok, a döntő pillanatban nem átallnak siránkozni és nyafogni. Oana Cristea Grigorescu, România Liberă Ha van valaki a román színházi életben, aki számára az abszurd: hit és művészi elhivatottság, és aki élettel tölti meg ezt az utóbbi húsz évben többnyire rongyossá koptatott kulturális közhelyet, akkor az Tompa Gábor. Ami hétköznapjaink abszurdjának egyre változó arcát illeti, ennek ő verhetetlen mestere. Iulia Popovici, Observator Cultural Egy olyan világban, amelyben a nemek szinte minden elképzelhető helyzetben felcserélhetővé váltak, Caragiale közismert darabja ezen csere által nem csupán aktuális marad, hanem váratlan humorforrásokkal gazdagodik. Szerencsére Tompa Gábor kolozsvári rendezése nem alacsonyodik le az anekdoták szintjére, a női szereposztásra vonatkozó döntése Caragiale figuráit bárminemű szexuális determináltságtól felmentette. […] A mindenkori politikai rendszer-, de ugyanakkor az emberi kapcsolatokat torzító politikai korrektség kritikájaként a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása meglepő formában igazolja Caragiale korszerűségét. Cristina Modreanu, Gândul
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2018. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a