Nők, nők... nők évezrede... Egyre akadálytalanabbul állhatunk mi, nők életünk kormánykerekéhez. De nem tudjuk, hogy elhanyagolt család és egy karrierépítő robotbébi, vagy pedig valami fontos, lágy és hiányzó érték betöltése lesz az eredménye ennek az új hatalomnak. Bölcsesség vagy zűrzavar? Ezt kérdezte Molière, és ez a kérdés feszít bennünket ma is: hogy a nők merre keressék helyüket – és a férfiak merre keressék a nőt. Egy nő véleménye: „A házasság az olyannak való, Ki nem önálló, csak önáltató. A nejnél a nő annyival nemesebb. Támaszra vársz? Majd attól leszel teljesebb? Elvesznek? Kitől? Nem tetszik, ahogyan élsz? Direkt van ennyire alacsonyan a léc?” ...és egy férfi véleménye: „És majd a befőtt elteszi magát, az ing meg huzigálja magát a vasalón, a cédula elviszi piacra a szatyrot, a kosznak elég lesz annyit mondani, oszolj, a bűz ellen füstölőket gyújtunk, lényeg, hogy annyira rajongjunk, hogy ki ne derülhessen, hogy nem tudunk szeretni.”