Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Krisztik Csaba, Tarsoly Krisztina, Kovács Zsolt 2018. július 20., péntek
spacer
Interjúk
Interjúk
A hét arca
Határtalanul
Ismeretlen ismerősök
A nemzet erdélyi színészei
Művészek írták
Beszámolók
2005. január 3.
Alkotó, energia – beszélgetés Kiss Csabával

A Világtalanok című darab bemutatója kapcsán végre az írót is egyszerűen megkereshettük, hiszen az illető nem egy messzi tájakról rég eltávozott klasszikus, hanem itt él köztünk, s akár teázni is lehet vele egy borús téli reggelen. Kiss Csaba megrázó művét azonban, reméljük, majd együtt emlegetik a legnagyobbakéval.

- Egy újságcikkben volt olvasható a megdöbbentő történet, mely szerint egy apa kivezette vak fiát a Mecsek erdeibe a téli hidegben, s otthagyta megfagyni. Ebből keletkezett először magad rendezte felolvasóest az Új Színházban, majd a Világtalanok című előadás a Budapesti Kamaraszínházban. Hogyan kezdtél hozzá a munkához?
- Amikor ezzel a történettel, hírrel 2000 februárjában először találkoztam, napokig nem hagyott nyugodni – folyton arra gondoltam, hogy drámát kellene írni belőle – egy antik minta szerinti sorstragédiát, hiszen az antik görög apák és fiak öldökölték egymást ilyen fura kegyetlenséggel. El is határoztam, hogy egy stilizált ógörög történetet fogok belőle írni, Szophoklész modorában. Ezután elkezdtem szisztematikusan összeszedni mindent, amit találtam erről az esetről a napilapok cikkeitől a Zsaru Magazinig, a Baranya megyei rendőrkapitányság nyomozójával is beszéltem. Amikor eltelt fél év, és lecsengett a „szenzáció”, elutaztam a Pécs melletti településre. Egy nagyon pici falu nagyon pici állomásán találtam magam, ami már önmagában olyan volt, mint egy színházi díszlet: tipikus kocka-épület, egy pad, pénztár. Itt-ott fűvel benőtt vágányok, semmi mozgás, csak egy váltóőr meg egy másik vasutas volt ott. Kérdeztem őket, hallottak-e erről az esetről, és egyből ömlött belőlük a szó. Azután szinte kézről kézre adtak a család, a rokonok, ismerősök, szomszédok között.
Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla
Bertók Lajos, Dolmány Attila (Világtalanok Shure Stúdió)

- Tudták, hogy miért kutatod a történetet?
- Nem. Senki nem kérdezte, hogy ki vagyok, és miért érdekel egy számomra idegen ember története. Bárkit kérdeztem, úgy tűnt - szívesen beszél az ügyről, mintha mindenki szeretné megfejteni a különleges és érthetetlen történetet, vagy legalább a maga számára érthetővé tenni. Bíztak bennem, nyíltak voltak valamennyien. Úgy jöttem el onnan, hogy már nem is érdekeltek az antik görögök, a sorstragédia és a többi műfaji okoskodás, és úgy éreztem, ha soha többé nem írok „szépirodalmat”, akkor is ezt a történetet úgy kell elmeséljem, hogy szinte balladai emléket állítsak nekik, az apának és a fiúnak – megmutassam, de ne leplezzem le őket. A fagyhalál tényleg borzasztó lehet, de ebben a történetben mégsem ez az igazán megrázó. Sokkal inkább az, hogy ha egymás mellett látod ezeket az embereket ebben a környezetben, akkor belátod, hogy szinte törvényszerű és elkerülhetetlen ez – vagy valami hasonló – tragikus végkifejlet. Nem lehetett másképp. Ez a modern sorstragédia.
- A próbákon ott voltál?
- Mivel magam is rendező vagyok, tudom, hogy én sem igazán sem szeretném a szerzőt magam körül látni… Néha persze felhívtak és elmondták, hol tartanak, hogy állnak, de én csak az első olvasópróbán és a bemutatón voltam ott. Közben, velük párhuzamosan az Anna Kareninát próbáltam a Tivoliban, úgy hogy ha akartam volna, sem tudtam volna próbát nézni. De a próba körül ólálkodó szerző amúgy sem jó ómen. Örültem, hogy Pinczés István rendezi, ő vitte színre májusban Kecskeméten előző darabomat, A Dögöt is, és azt az előadást is nagyon szerettem.
- Ha jól tudom, elégedett vagy az eredménnyel…
- Minden író tudja, milyen nehéz feladat fogyatékosokat szerepeltetni a színpadon. A Világtalanok pedig három „nem hétköznapi” ember találkozásáról szól. Vagyis egyszerre három „sérült főhős”, három problémás karakter van: a vak fiú, az alkoholizmusban teljesen leépült apa, és az érzelmileg-értelmileg sérült lány. A Kamaraszínházi előadásban ezt különlegesen szépen megoldották, pedig nem könnyű feladat. De én bíztam Pinczés rendezésében, és nagyon örültem, hogy Bertók Lajos lett az apa. Megrázó erővel tudta bemutatni az ember sorsvesztését. Szabó Margaréta furcsa, primitív életörömmel játszotta azt a nőt, aki mindenkinek felkínálja, odadobja magát, mert az életet akarja. Az pedig egyszerűen színészi bravúr, tanítani kellene, ahogy Dolmány Attila „belülről nem lát”. A kisebb szerepek – Stefanovics Angéla, Zámbori Soma is egészen fantasztikusak. A Budapesti Kamaraszínház előadása számomra elérte a célját, nagyon szépen helyére került az az arány, hogy mennyi ebben a drámában a stilizáltság és a valóság. A mai kor lenyomata van rajta, ami nem tévesztendő össze semmilyen más országgal, időszakkal. Persze, azért kíváncsi lennék arra is, ha majd máskor, máshol előveszik a darabot, mit fog akkor jelenteni. Oly sok hasonló belső világú ír darabot láttunk az utóbbi években – kíváncsi lennék, hogy a Világtalanokat hogyan játszaná egy ír társulat.
Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla
Próba Anna Karenina (Tivoli)

- Ha nem jön szembe az újság hasábjain egy ilyen történet, hogyan választasz témát?
- Nehezen! Nagyon zavaros a világ, ami egyik nap jó darab-ötletnek tűnik, az másnap már nem tetszik. Egy új dráma érzelmileg is nagyon sokat kivesz az emberből. Én elég gyorsan írok, három hét alatt elkészülök egy darabbal az első betűtől az utolsóig, ennek ellenére biztos, hogy nem tudnék egy évben kettőt írni. Hazugság lenne, legalábbis így érzem. Nagyon érzékeny, nehéz út, amíg érzelmileg „összeáll” az ember egy darab köré, épp ezért nagyon vigyáz az alkotó-energiára. Bármilyen ötletből, témából nem kezdek el darabot írni, mert tudom, hogy ha nem sikerül, egy évet várok a következő alkalomra. Ez olyan, mint a szerelem: ha az embernek nagyon tetszik egy nő, nehezen kezd hozzá, nem próbálkozik nála vaktában, minden héten, csak egyszer, amikor érzi, hogy na most, most lehet.
Garancsi Ágnes
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2018. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a