Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Mark Haddon 2017. szeptember 26., kedd
spacer
Művészek írták
Interjúk
A hét arca
Határtalanul
Ismeretlen ismerősök
A nemzet erdélyi színészei
Művészek írták
Beszámolók
2014. július 4.
Amadeus és Salieri a Belvárosi Színházban
Schaffer drámája – meg da Ponte, a librettóíró

Miloš Forman 1984-ben csinált egy nagy mozit Peter Schaffer 1979-es Amadeusából. Akkor még a színpadé volt az elsőbbség, a film ment a színház után. Erről a darabról a Szabad Európa jóvoltából (a vétel híresen zavart volt) már akkor hallottam – persze kíváncsivá is tett. Játszották azután 1990 körül a Madáchban, azt az előadást nem láttam. A szerző Equus című drámájához volt szerencsém a Vígben. A szereposztás most is több mint ígéretes. Jó előérzetekkel ültem be tehát a Belvárosi Színházba.

Azután hosszúra sikeredett már az expozíció is – feleslegesen, hiszen aki a zenetörténeti bulvárból csipegetett már Forman filmjéből, az „képben volt” eleve. Talán Kulka művészetének tisztelőire gondolva, mégsem húztak eleget a szövegből. Magam is kedvelem emóciókkal intellektuális tartalmakat közvetíteni képes színészetét. Védelmezni fogom most.
A túlságosan bő elmesélős ismeretanyag ellenére azt mégsem tudjuk meg – szerencsére – hogy már Puskin írt egy darabot Mozart és Salieri (1830) címen, ami Schaffernek forrása is volt.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla
Jelenet középen Kulka János
Ez is egy keret, ugyanúgy mellőzhető volt, mint a Kulkára terhelt melodramatikus kerettörténet, ami viszont teher maradt. A címszerepeket játszó két színész nincsenek párban: Amadeus pozitív hős, zseni és áldozat. Ennek igazi pandanja a kisebb tehetséget gonoszsággal kompenzáló tettes lenne. De Salieri Kulka, és/vagy a rendező Szikszai Rémusz szerepfelfogása szerint a figura egy Mozart zsenijét felismerő-tisztelő, vívódó zeneszerző. Akinek az a szerencsétlensége, hogy a géniusszal egy időben alkot Bécsben. Lelki tusáját melodrámává formázza. És ez reménytelen színpadi helyzet. Az egész előadást megpecsételő dramaturgiai hendikep.

Van azért pozitív „kórházi-ágy dramaturgia”, ami tényleg impozáns. Ehhez képest Varga Járó Ilona hajtogatós paraván díszlete inkább a turné szempontjából dicsérhető… Akit pedig a homályos tükörfal reflexei jó 3 és fél órára elkapnak, annak másnapra begyullad a szeme – ez konkrétum. Úgy tanultam, ilyet díszlet ne okozzon. A jelmezekért inkább dicsérhető Kiss Julcsi: egyszerre karakterhű és funkcionalista ruhákat kapott a nyolcfős színészcsapat. Némelyik pedig telitalálat.

Amikor végre meglódul a történet, megismerkedünk a blazírt II. Józseffel – Kaszás Gergő – és a parodisztikus udvari intrika felvázolásában remeklő Fodor Tamás, Tamási Zoltán és Egri Márta alkotta kamarilla-miliővel. Ekkorra már a szimultán tér nem tud többletet adni a hely szelleméhez. Nincs ok csodát remélni.
Mégis van csodás fordulat: Keresztes Tamás Mozart-alakítása többet ér akármelyik angolszász színházi díjnál. Persze a lécet igen magasra tette a Formannál Amadeust remekbeformáló Tom Hulce is, de Keresztes tánctudása, testjátéka, szertelennek ható, de nagyon is összefogott színészete ezen az estén tökéletesen hozza a fáradt Salieri ellenpárját.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla
Kulka János, Lovas Rozi, Keresztes Tamás
És magát a zsenit, vagy inkább a tehetség toposzát, járulékos tüneteivel együtt. Női párja, Constanze – Lovas Rozi – nem egyszerűen „untermanja” Keresztes szerepformálásának, hanem annak jin-jang másik fele. De egy „háromszög” is adott, Egri Márta hitelesen játssza az anyóst. A mama figurájának közhelyei már inkább amolyan városi legendasort alkotnak – és nem csak a 18. századi Bécsből, de a pesti kabaréból is. Ezek a színész-csemegék sajnos időben is rárakódnak a fent említett hálátlan Salieri-vezérfonalra. Mindez soknak tűnt – ezen az estén. Az egésznek együtt „jó híre” van mégis, talán az fokozta a bajt, hogy én egy „második előadást” láthattam.
Mindezt tetézte az a két didaktikus csúcsjelenetet, amikor Salieri a kezére került kottakéziratokból, „meghallja” a nagy muzsikát, és végül dönt a bosszúról. Az első felvonás végi jelenetet szájbarágósnak éreztem. A finálé-requiem azonban valóban szívbemarkoló. Ott hatásos az „illusztráció” mégis.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla
Kulka János, Keresztes Tamás
Az a harmadik zenetörténeti demonstráció pedig egyenesen Szikszai Rémusz rendezői telitalálata: ahogy Salieri „Non piu andrai” művéből Amadeus – variációként – játékból, demiurgoszi könnyedséggel elővezényli a Figaró házasságának főtémáját. Keresztes (aki zenész is) remekül adja a karmestert és a korrepetitort is. Arra a „ki nyer ma kérdésre” is megfelelő a válasza, hogy Mozartnak netán apja halála szolgált a Don Giovanni zenei ihletforrásául – a librettót biztosan da Ponte írta.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla
Keresztes Tamás, Lovas Rozi, Kaszás Gergő
Végül – mint régi színházi habitüé – itt tennék egy optimista kitérőt. Lorenzo da Pontét is szeretném egyszer látni életművét elbeszélő színpadi világsikerben. Ő írta Pierre Beaumarchais komédiájából a másik nagy Mozart mű, a Figaró librettóját is. Konvertált zsidóként, száműzött velenceiként került Bécsbe. Ahol egyszerre lett Salieri és Mozart szövegírója. Utóbbinak megírta a Così fan tutte és a Don Giovanni meséjét is (utóbbi előképét Giovanni Bertrati írta, és Velencében még Gazzaniga zenéjével játszották - 1787-ben). Ám II. József halála után da Ponte Londonba emigrált, majd tovább New Yorkba, ahol operaházat is alapított. Annyira népszerű volt, hogy 1838-ban, 89 évesen bekövetkezett halálakor a régi St. Patrick székesegyházban ünnepi külsőségek között ravatalozták fel. Díszsírhelyén azonban csak emlékoszlopa állt, a temető szanálásakor holttestét nem találták… Talán nem is halt meg soha, és most valahol az opera újjászületésén dolgozik.
Carlos Saura, a nagy spanyol filmrendező 2009-ben csinált da Ponte életéről egy olasz filmet: „Io, Don Giovanni” címen.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla
Jelenet az előadásból
Ha volna mégis színpadi változata, akkor azt szintén el kéne hozni a Belvárosiba. És da Pontét Kulkára osztanám. Vagy a fiatal papnövendék velencei da Pontét Keresztesre, a bécsit Kulkára, a new yorkit pedig Fodorra. Ez így még nagyobb sikert ígérne. S a színészlét örök, nagy, fenséges perében a Peter Schaffer által megírt Amadeus szerepeinél igazságosabb ítélkezés lehetőségét is kínálná.

Szegő György
látványtervező
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2017. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a